– Nem engem keresnek – jelentette ki mosolyogva Herceghalom központjában a hatvanas évei végén járó, rövid, ősz hajú asszony, pedig még nem is szólítottuk meg. – Gondolom maguk is a polgármester feleségét keresik. Nem én vagyok az. Csak nagyon hasonlítok rá. Ma már mások is összetévesztettek vele.
A hasonmás esete érzékletesen mutatja: szerdán mindenki – kíváncsi helyiek, dühös települési képviselők és persze újságírók sokasága – a népszavazási botrány főszereplőjét, Erdősi Lászlónét, és férjét, a fővárostól huszonöt kilométerre lévő község polgármesterét, Erdősi Lászlót kereste, s próbálta válaszra bírni. Nem sok sikerrel: a házaspár a hallgatást választotta.
 |
| Fotó: Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
Hiába csengettünk takaros portájuk kapuján, senki nem jött ki. A család vonalas telefonját felvette ugyan egy asszony, de nem mutatkozott be, s azt állította, ő nem Erdősi Lászlóné. Amikor viszont „nem Erdősi Lászlónétól" mobiltelefonszámot, e-mail címet kértünk Erdősi Lászlónéhoz, az asszony felnevetett: „Erre nincs felhatalmazásom. Kösz." Aztán bontotta a vonalat. Erdősi László polgármester is a gyors vonalbontás híve. Hívásunkra csak annyit mondott, nem nyilatkozik, és máris letette a telefont. A hivatalban egy kollégája azzal mentette ki: „Épp most ment ki a hátsó ajtón." Egy alkalom mégis akadt, amikor nem tudott egérutat nyerni a sajtó elől egész nap menekülő településvezető, igaz, akkor is csak annyit árult el a hvg.hu kérdésére, hogy a felesége nem Fidesz-tag, magánember, és jó ügyet szolgál.
