Orbán Viktor a nagy összefogás remek példájaként emlegette a beruházást. Nem lehetett pontosan érteni, hogy mire gondol, lévén 1998-ban saját maga mondta fel a fővárossal kötött finanszírozási szerződést.
|
| Az utazás vége: a 4-es vonal pesti végállomása a Keletinél - Móricz Simon / Népszabadság |
Két órával később és néhány megállóval messzebb a szocialisták szerveztek alternatív átadó ünnepséget a Szent Gellért téren. Rendkívül méltatlannak tartva a Fidesz-kormány sütkérezését a beruházás fényében. Orbánék korábbi szerződésbontása négy év csúszást és 80 milliárd forint veszteséget okozott számításaik szerint a városnak. Ráadásul csak a beruházás felét valósították meg, hiszen a Bosnyák téri és a budaörsi virágpiaci szakasz nem valósult meg.
Horváth Csaba, az MSZP fővárosi frakcióvezetője Mesterházy Attila szocialista pártelnök nevében ígéretet tett rá, hogyha győznek, befejezik a beruházást, mivel csak a hat további megállóval együtt működtethető gazdaságosan az új metró.
Molnár Gyula, Újbuda előző szocialista polgármestere nem kívánt találgatásokba bocsátkozni a megtérülésről. A 4-es metró lényege, hogy a forgalmat a föld alá tereljék. A hosszabbítás pedig az agglomeráció számára is elérhetővé tenné az új korszerű közlekedési szolgáltatást. Azután átvágták a nemzetiszín szalagot. Egy ősz hölgy elkérte egy darabkáját.
Alig néhány száz méterre onnan, a Szabadság híd túloldalán a Fővám téri állomásnál alig egy tucatnyian toporogtak a féltucatnyi rendőr őrizte bejárat előtt. A déli átadás előtt negyedórával még javában javították az egyik mozgólépcsőt.
|
| A Móricz Zsigmond körtér megállója a legszínesebb - Móricz Simon / Népszabadság |
A Kálvin téren se indították el az összeset, hiába taposta egymást a nép. Babakocsikkal törték az utat, hatalmas zsebkendővel karistolták a kopasz homlokot, nagy tételben fogyott a pizza. A Budapesti Közlekedési Központ munkatársai lufit és szórólapot osztottak.
Lent – kissé meglepő módon – már várakozott egy csapat. Ők már korábban elindultak egy másik állomásról, és itt kiszálltak nézelődni. Mint egy múzeumban, csak senki nem pisszegte le a gyerekeket.
– Anya, mikor jön már? – érdeklődött egy nagycsoportos. – Látod a számokat? Már csak egy perc és ideér – nyugtatta az anyja. Mellette rózsaszín kabátos ikerlányok húzták-vonták anyjuk kezét. Volt, aki tapsolt a begördülő szerelvény láttán. Miért nem ültök mellém? – nyafogott egy fiatal lány. – Akkor nem látunk ki – legyintett társa, aki meredten figyelte az alagút falát.
A Bikás parknál japán turisták kattintgattak, Kelenföldnél osztálykirándulást tett az első bé, csupa zöld egyenpólóban.
– Még csak 12.34? – sajnálkozott egy kamaszlány, majd fekete pólós ifjú tanárára pillantva reménykedett: de azért már nem írjuk meg a dolgozatot, igaz? A következő megállónál leszálltak, mert mindjárt kicsengetnek.
|
Kinek jár a hála?
Máthé Zoltán / MTI |
Három megálló öt perc alatt, nem lesz meg így a 13 perces menetidő – meredt stopperórájára egy ifjú. Mások így is elég gyorsnak találták az új vonalat, bár Újbuda Központnál kicsit megpihent a teljesen automata szerelvény. Néhányan aggódva egymásra pillantottak, de azután belelendült megint.
A Rákóczi téren a miniszterelnököt szidta valaki, mire két közterület-felügyelő és egy rendőr szállt fel a szerelvényre minden ajtónál.
Csodás az idő – konstatálta a Liberálisok egyik képviselője a Szent Gellért téri megálló bejáratánál, majd összecsavarta a „Köszönjük Demszky!” – feliratú molinóját.
