Pár éve már tényleg csak az utolsó simítások voltak hátra. Karsai akkoriban azzal viccelődött, hogy „minden magyar zsidó család és antiszemita karácsonyfája alatt ott lehet a Szálasi-könyv”.
|
| Fotó: Földi Imre / Népszabadság |
Nem a Balassi Kiadón múlt, hogy végül csak most jelent meg az életrajz. Karsai saját bevallása szerint hajlamos rá, hogy nehezen „engedje el” a kéziratot. Ebben az esetben másfajta kétségek is gyötörték. Ahogy a bevezetőben írja, a holokausztot túlélő édesapja, Karsai Elek fiaként azzal is vívódott, képes-e objektív, reális könyvet írni Szálasiról. (Bár ennek eldöntését az olvasókra bízza, arról nem lehet vita: minden erejével és tudásával megpróbálta.)
Annyi haszna kétségkívül volt az elhúzódó munkának, hogy időközben előkerült egy elveszettnek hitt elmeorvosi szakvélemény, amely a harmincas évek végén készült Szálasiról. Az elemzésben Bakody Aurél lipótmezei főorvos, törvényszéki elmeorvos kórosan torzult, zavaros, skizofrén személyiségként jellemezte a nyilasok vezetőjét.
Az biztos, hogy közveszélyes volt az uralma, de Karsai úgy érzi, annak eldöntésére nem ő hivatott, hogy orvosi értelemben Szálasi minek minősül. Politikai megszállottnak mindenképpen lehet nevezni, totálisan őrültnek aligha. Különben nem tudta volna megszervezni a Horthy-korszak legnagyobb ellenzéki tömegmozgalmát.
|
| Fotó: Földi Imre / Népszabadság |
Karsai alapvetése szerint – ha már egyszer annak idején létezett halálbüntetés – Szálasi bőven rászolgált arra, hogy felakasszák. Az utolsó pillanatokig kitartott a náci diktátor, Adolf Hitler mellett. Uralma idején folytatódott az ország kirablása, a mozdítható értékek Németországba szállítása. Budapest rommá vált, a vérengző nyilasok zsidók ezreit ölték meg, a halálmenetekben tízezreket hajtottak a nyugati határra.
Ugyanakkor azt a tényt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a Sztójay-kormány idején (1944. március 22. – augusztus 29.) több zsidót fosztottak meg jogaitól, raboltak ki és deportáltak, mint ahányat a nyilasok uralma idején (1944. október 15. – 1945 április) kiraboltak, gettóba zártak, deportáltak és meggyilkoltak. Karsai megállapítása szerint Sztójay lelkesen deportált, Szálasi csak vonakodva.
Főbűnösnek újabban azok akarják megtenni Szálasit, akik szeretnék elterelni a figyelmet a Horthy Miklós kormányzó nevével fémjelzett rendszer vezetőinek felelősségéről.
|
| Fotó: Földi Imre / Népszabadság |
Karsai leszámol azzal a széles körben elterjed mítosszal, hogy a nyilasok – féktelen szociális demagógiájuk mellett – Németország anyagi, szellemi és politikai támogatásának köszönhették sikereiket. A valóság ezzel szemben az, hogy a náci Németország 1944 tavaszáig gyakorlatilag szóba sem állt velük. A nyilas propaganda anyagi fedezetét elsősorban a párttagok és a párton kívüli, de magyar szimpatizánsok biztosították.
A könyvbemutató nem nélkülözte az aktuálpolitikai utalásokat. A fotók vetítése közben Karsai megjegyezte: elhatárolja magát attól, aki magyargárdistáknak nézi a Hősök terén gyülekező korabeli nyilasokat.
Eddig ismeretlen fényképek
Karsai László egyszerű és lényegre törő címet választott könyvének: Szálasi Ferenc. Az alcím: Politikai életrajz. A Szálasi eszmerendszerét is részletesen tárgyaló vaskos kötetet „értelmező kisszótár”, forrásgyűjtemény, kronológia, személy- és helynévmutató egészíti ki. A könyvet Molnár Judit történész lektorálta. A szerző hosszan sorolja azokat, akiknek köszönettel tartozik, amiért közreműködtek a munkában. A kötetet eddig ismeretlen felvételek is gazdagítják. Karsai külön köszönetet mond Szálasi Ferencnek és Szálasi Rudolfnak, hogy a nagybátyjukkal kapcsolatos családi fényképeket a rendelkezésére bocsátották.
