Ebben a büntetőeljárásban született most elsőfokú ítélet. Hét vádlottra szabtak ki végrehajtandó szabadságvesztést, háromra felfüggesztettet. A sorrendben első hat vádlott egyformán 1 év két hónapot kapott, amelyből a büntetés kétharmadának letöltése után lehet feltételesen szabadlábra kerülni. A tavaly szeptember 19. óta előzetes letartóztatásban töltött idő beszámít a büntetésbe – vagyis ez a hat vádlott éppen annyi büntetést kapott, amennyit az előzetesben már kitöltött.
A hetedrendű vádlott, aki egy megafonnnal beszélt a tömeghez – a vádirat és az ítélet indoklása szerint szervezte a támadást –, 3 év letöltendő börtönt kapott. Három további vádlott – mindegyikük rossz egészségi állapotban van, gyengén lát, mozgássérült – 1-1 év felfüggesztett szabadságvesztést kapott. A büntetés letöltése után – egyikük kivételével, aki időközben oltalmazotti státuszt kapott –, kiutasították őket az országból 2-4, illetve a hetedrendű vádlottat 10 évre.
Az ítélet közel egy órás indoklásában a bíróság sorra vette azokat a pontokat, amelyekben jogvita volt a vád és a védelem között. A bíróság is bizonyítottnak látta, részben a vallomások, részben a videofelvételek alapján, hogy valóban tömegzavargás volt a határnál. Tömegzavargás az, amikor nagy számú szereplő – legalább 15-20 személy - fellép az állami, társadalmi rend ellen. A bíró szerint ennek megítélésében közömbös, hogy a zavargás spontán vagy szervezett módon alakult ki. A határvédelem törvényes rendje ellen sem lehet így fellépni.
Az ítélet indoklása szerint a vádlottak tisztában voltak azzal, hogyan lehet legálisan egy országba belépni. Tudták, hogy ott határállomás van, látszottak a bezárt kapuk, az alakzatban felsorakozott rendőrség. Tájékoztatták is őket még szerb területen, illetve helyben is – de aki nem hallotta, vagy nem értette, annak is tisztában kellett lennie azzal, hogy megsérti a törvényt. Arra a védői érvelésre, hogy a vádlottak egy része mozgássérült, beteg ember, hogyan ostromolhattak volna ők meg egy országot, a bíró azzal érvelt: ők is ott voltak, arra vártak, hogy számukra is megnyitják mások, a náluk aktívabbak a lehetőséget, hogy illegálisan belépjenek az országba. Így ők is résztvevői voltak a tömegzavargásnak.
Nem volt eredményes annak bizonyítása a védelem részéről, hogy megnyitották a kapukat, és a vádlottak azt hihették, legálisan beengedik őket Magyarországra, mert egy részük nem látta, hogy az ostromlók döntötték le a kaput. A védelem azzal is érvelt, hogy a vádlottak cselekménye nem volt veszélyes a társadalomra: hiszen ők csak át akartak menni a Magyarországon, hogy Németországba, vagy más gazdag országba jussanak. A társadalomra az is veszélyes, ha valaki a törvényes rendet veszélyezteti – szögezte le a bíró.
Kitért arra is az ítélet indoklása, hogy mind a magyar törvény, mind az arra alapuló vádirat ellentétes Magyarország által is elfogadott nemzetközi egyezményekkel – például a Genfi Egyezménnyel, amelynek egyik szakasza kimondja, hogy nem lehet bűncselekménnyel vádolni a menekülteket, ha közvetlenül olyan országból érkeznek, ahol életük, szabadságuk veszélyben van. A bíróság elfogadta azt az érvelést, hogy mind az Európai Unió tagállamai (mint Görögország), mind társult tagjai (mint Szerbia) biztonságos harmadik országnak számítanak, ott a menekültek élete, szabadsága nincs veszélyben, ezért nem is jogosultak bűncselekmény árán más országokba illegálisan belépni.
Az ügyész minden vádlott esetében súlyosbításért fellebbezett, így biztosan lesz másodfokon is tárgyalás. Ennek ellenére a bíróság úgy döntött, hogy – a 3 évre ítélt hetedrendű, megafonos vádlottat kivéve – a többi vádlottat szabadlábra helyezi.
