A Magyar Felvonó Szövetség szerint a régi, rossz lifteket fel kell újítani, de a szabály miatt olyan berendezések is fennakadhatnak a rostán, amelyek az új szabványoknak talán nem felelnek meg, ám a gondos karbantartás miatt biztonságosak. Ezt végül a szaktárca sem vitatta, hiszen azt írta: a cél, hogy „a műszaki biztonsági követelmények ellenőrzésére vonatkozó szabályok továbbra is biztosítsák az élet- és vagyonbiztonságot, de az előírások ne jelentsenek indokolatlan terheket a társasházak számára.”
Mindezek után kiderült, a kormányrendelet-alkotásnál nagyobb szerepre tör a kabinet a felvonóbizniszben. Glattfelder Béla, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára kedden, az RTL Klubnak és TV2-nek azt nyilatkozta: „Azt fogjuk javasolni a kormánynak, hogy a felvonók éves rendes ellenőrzésének és karbantartásának ügyeit a jövőben ne profitorientált cégek végezzék, hanem állami nonprofit vállalkozások, mert ez lényegesen olcsóbb lesz az embereknek.”
Ehhez képest szerdán a szaktárca már csak arról írt: megvizsgálják, hogy a kéménysepréshez hasonlóan a liftek évente kötelező felülvizsgálata is nonprofit tevékenység lehessen. Vagyis a karbantartásról már nem, csak az ellenőrzési jog államosításáról esik szó. Mivel már az sem világos, mit államosítanának, nem váratlan, hogy a tárca nem adott választ egyebek mellett arra: mikortól várható az államosítás, illetve miként biztosítják a szakembereket?
„Értelmezhetetlen, kivitelezhetetlen”
– megkeresésünkre így reagált Madaras Gábor, az ÉMI-TÜV Süd Kft. ügyvezetője az államosítási tervekre. Határozott véleménye nem meglepő: a társaság részesedése eléri a 75-80 százalékot a mintegy másfél milliárdos „liftellenőrzési” piacon. Másfelől viszont sajátos a cég helyzete: a többségi tulajdonos német TÜV SÜD AG. mellett bő 30 százalékos részesedése van a társaságban az állami Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs Nonprofit Kft.-nek.
Madaras Gábor kérdésünkre elmondta: az ellenőrzés államosítása elsősorban azért elvetélt ötlet, mert az a három cég – az ÉMI-TÜV Süd Kft., a Marton Szakértő Kft. és a TÜV Rheinland Intercert Kft. –, amely a rendelet alapján ellenőrizheti biztonsági szempontból az üzemelő felvonókat, évről évre sokat áldoz arra, hogy megfelelő szakember- és eszközállomány álljon rendelkezésre.
Megemlítette: még ha a szakembereket el is csábítanák az úgynevezett állami nonprofit vállalkozásokhoz, akkor is óriási befektetésre lenne szükség az infrastruktúra vagy épp a képzés feltételeinek megteremtéséhez.
„Mindezt persze lehet közpénzből állni, csak akkor értelmetlen az emberek terheinek csökkentéséről beszélni, hiszen az adóforintjaikat költik erre”
– mondta. Ami a karbantartást illeti: szerinte ennek az évi minimálisan hárommilliárdos piacnak a 80 százalékát a négy legnagyobb cég fedi le, de mellettük is megél „megszámlálhatatlan” közepes és kisebb cég. Az ügyvezető úgy látja, értelmetlen ezeket a cégeket tönkretenni, és veszélybe sodorni a ma jól működő, biztonságos rendszert. Az pedig – jegyezte meg – külön kérdéses, hosszú távon kifizetődő-e a nagyobb cégekkel konfrontálódni:
mi lesz, ha a piacuktól megfosztott cégek kivonulnak az országból, ezért nehézkessé, drágábbá, netán lehetetlenné válik az alkatrészellátás?
Az ügyvezetőt kérdeztük arról az értesülésről is: igaz-e, hogy cégükből kiszállna az állami társaság, és egymillió euróért ajánlotta fel tulajdonrészét? „Folyamatban van egy tárgyalás” – felelte Madaras Gábor, de visszautasította azt a felvetésünket, ami szerint érdekes egybeesés lett volna: előbb jó pénzért kiszáll az állami cég az ellenőrzést végző társaságból, amitől aztán az állam megvonja az ellenőrzés jogát.
