Az a földterület, amelyen a végül el nem fogyasztott termény nő, akkora, mint Kína, Kazahsztán és Mongólia területe együtt, az öntözéséhez használt vízmennyiség pedig megegyezik a Zambézi vagy a Volga vízhozamával.
Mindezért persze nemcsak a háztartások felelősek, a globális szintű élelemveszteség ugyanis két tényezőből adódik össze. A veszteség egy része a korszerűtlen technológia miatt keletkezik: a betakarítástól kezdve a tároláson át a szállításig rengeteg étel romolhat meg és veszhet kárba. Ez különösen a fejlődő országokra jellemző.
A másik tényező a pazarlás, amelyben valóban a fogyasztók a ludasak, akik felelőtlenül vásárolnak, és gyakran feleslegesen halmoznak fel – túlnyomó részt a fejlett országokban.
Graziano da Silva, a FAO főigazgatója szerint a probléma a jövőben tovább súlyosbodhat, hiszen 2050-re 60 százalékkal nő majd a globális élelmiszerigény. Ennek nagy részét úgy is ki lehetne elégíteni, ha az elpazarolt étel az asztalon végezné.
„Ehhez komoly változásokat kellene elérni az infrastruktúrában, rengeteg pénzt kellene költeni a betakarítás, a tárolás, a hűtés fejlesztésére.” – mondja lapunknak Da Silva, aki mindjárt hozzáteszi: a fogyasztók gondolkodásának radikális változása nélkül nem orvosolható a probléma.
|
A kínai újévet köszöntik Wuhanban
China Daily / Reuters |
Az áruházláncok is jelentősen javíthatnának a helyzeten, mert nagy szerepük van a pazarlásban, de kevéssé érdekeltek abban, hogy változzon a helyzet.
„Gazdaságilag kifizetődőbb, ha veszni hagyják az ételt” – mondja lapunknak Nadia El-Hage Scialabba, a FAO témában jártas szakembere. Az áruházak számára ugyanis olcsóbb, ha a lejárati idő előtt leveszik a polcokról, és kidobják az élelmiszereket, ugyanis így nem vállalnak egészségügyi kockázatot, hiszen egy botrány komoly anyagi terheket róhat egy cégre.
A háztartásokban történő pazarlást stimuláló, „egyet fizet kettőt kap” típusú akciók megszüntetése pedig komoly bevételkiesést jelentene.
„Pedig ha összeadjuk az elvesztegetett természeti erőforrásokat, valamint azt, hogy az élelmiszer előállítása milyen hatással van az emberekre – az egészségükre, az elvett földekre, stb. – rájövünk, hogy érdemes újrahasznosítani az élelmiszereket, mert közvetetten ezt is meg kell fizetni” – teszi hozzá.
Segítség félmillió embernek
|
Egy lengyel élelmiszerbankban gyűlik az eldobott, de tökéletes minőségű áru
Kacper Pempel / Reuters |
A fölösleg felhasználásának egyik legjobb módja az élelmiszerbank. Hazánkban ugyan csak 2005 óta működik nonprofit szervezetként a Magyar Élelmiszerbank, de mostanra komoly kapcsolati hálót alakított ki. Olyan áruházakból gyűjti be és juttatja el rászorulóknak naponta vagy alkalmanként a lejárat előtt álló élelmiszereket, az eladhatatlan készleteket, és a gyártási hibás vagy sérült termékeket, mint a Penny Market vagy a Metro.
Ezek az áruházból általában az Élelmiszerbank raktárába kerülnek, ahonnan eljuttatják a partnerszervezetekhez, amelyek aztán szétosztják azt a rászorulók között.
Cseh Balázs, a Magyar Élelmiszerbank elnöke azt mondja, nincs ok a panaszra, hiszen egyre többen keresik fel őket.
– De még mindig gyakran előfordul, hogy a levelünkre megkapjuk a sztenderd választ: „Elnézést, de kimerítettük az idei adományozási keretet.” Nem értik, hogy ez egy szolgáltatás, nem adományt kérünk – meséli a Népszabadságnak Cseh, akinek a felesége beszélt először a Franciaországban látott élelmiszerbankokról. Ő maga is elismeri azonban, hogy van némi kockázat a dologban: egyrészt élelmiszerbiztonsági, másrészt kereskedelmi oldalon.
Az áruházak szeretnék elkerülni, hogy korábban általuk forgalmazott, lejárt szavatosságú, netán romlott étel jusson el véletlenül bárkihez. Másfelől az sem kívánatos, hogy az adományra szánt termékekkel valaki kereskedjen.
Cseh szerint azonban minimális a kockázat, hiszen megbízható partnerekkel dolgoznak. Így főként a döntéshozók személyes érzékenységén szokott múlni az együttműködés. „Ha [a cégvezető] nyitott, és azt gondolja, hogy mégsem kellene kidobni az ételt, hanem inkább odaadni a szegényeknek, abból általában lesz együttműködés.”
Ennek köszönhetően az élelmiszerbank ma 500 ezer rászorulót lát el Magyarországon, miközben a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) legutóbbi felmérése szerint a magyarok 30 százalékának nincs elég pénze ételre.
