A kései diagnózishoz képest a betegsége is viszonylag jól alakult. Először dr. Kiss Attila urológus betege volt. Mivel az áttétek miatt műteni nem lehetett, hormonkezelést kapott. Amikor a hormonkezelés elért a lehetőségei határára, a Szegedi Tudományegyetem urológiai klinikájáról átkerült az onkoterápiás klinikára, dr. Maráz Anikóhoz. Réder Tamás többéves betegútján azt tapasztalta: a legfontosabb a jó orvos.
– Nekem nem volt protekcióm, legfeljebb szerencsém – mondja. –Maráz doktornőről is utólag a fiam nyomozta ki, hogy a legjobb kezekbe kerültem. Mindig kitalálja, mi lenne jobb, kevésbé megterhelő, hatékonyabb és hozzáférhető. Jár nemzetközi kongresszusokra, naprakész abban, ami elérhető a világon, és abban, hogyan lehet azt megszerezni Magyarországon. Nekem nem a kemoterápia volt iszonyatos, hanem a mellette adott vérképjavító injekciós kúra. A kemoterápia utáni romláskor a doktornő tudott egy külföldi tablettás gyógyszerről, amely nagyon drága, 1,2 millió forintba kerül a havi adagja. Tudta, hogy lehet kérvényt írni az OEP-nek, rokkantnyugdíjasként jogosult vagyok a térítésre, így engem csak havi ötezer forint terhel belőle. A kezelés mellett másfél éve jól vagyok.
A prosztatarák a második leggyakrabban előforduló daganatos halálok a magyar férfiaknál. Noha az utóbbi években sokat javult a helyzet, évente még mindig ezernél többen halnak meg benne. Kiváltó okait nem ismerik.
Az idősebb férfiak betegsége, civilizációs kór, amely összefügg az életmóddal. Például azzal az örömteli ténnyel, hogy egyre tovább élnek a férfiak – ám minél tovább élünk, annál valószínűbben kaphatunk prosztatadaganatot. Hajlamosíthat rá a zsíros étrend, a szexuálisan aktívabb életmód, a kövérség, bizonyos vegyi anyagokkal való rendszeres érintkezés, valamint a családi halmozódás. Amerikai kutatások szerint fehér férfiaknál ritkábban fordul elő, mint színes bőrűeknél. Meglepő módon a túlsúly és a magas férfihormonszint összefügg: a hormonok a zsírszövetben felhalmozódnak.
Mivel nem tudják, mitől keletkezik, a megelőzése érdekében sem lehet sokat tenni. Az aktív, rendszeres mozgásos életmód valószínűleg segít valamit. De például a különböző vitaminok és nyomelemek megelőzési célú szedése az eddigi eredmények alapján leginkább csak a gyógyszergyártóknak tesz jót.
Annyit tehetünk, hogy a már megindult tumorképződést megpróbáljuk minél korábban felfedezni. Dr. Maráz Anikó onkológus szerint szűrővizsgálaton a korai felismerést kell érteni. Az ötven-hetvenöt év közötti korosztályok, különösen, ha családi halmozódás ismert, rendszeresen vegyenek részt ilyenen. Ez a nagyon korai daganatok felismerését is eredményezheti, olyanokét, amelyeket nem kell azonnal kezelni. Dr. Papos István urológus-sebész szerint
jó lenne, ha 40 éves kor fölött minden férfi évente egyszer megjelenne urológiai vizsgálaton.
A legfontosabb a vérvizsgálattal megállapítható PSA-érték (ez a prosztataspecifikus antigén rövidítése), amely ugyan nem perdöntő, de ha magas, mindenképpen részletes vizsgálatot kell végezni: tapintással, ultrahanggal – ám az egyetlen igazán biztos diagnózist a szövetminta adja.
– Régen az ment urológushoz, akinek már tünetei voltak – mondta dr. Papos István. – Ma azt mondhatjuk: annak van jó esélye a végleges gyógyulásra, akit azelőtt kiszűrnek, mielőtt tünetei lennének.
Tüneteket – vizelési problémákat – okozhat a prosztata jóindulatú megnagyobbodása is, amely az idősebb férfiak többségénél megjelenik.
Általában nem igaz, hogy a jóindulatú prosztatanövekedés előbb-utóbb tumorba válthat át. Lehet viszont tumora annak is, akinél egyáltalán nem tapasztalják e szerv növekedését.
Az összefüggés úgy igaz, hogy a jóindulatú megnagyobbodás is biztosan panaszt okoz, a beteg elmegy a szakorvoshoz, és könnyebben kiderül, ha nagyobb a baj. Addig jó, míg a tumor át nem töri a prosztata tokját, és nem terjed rá a nyirokcsomókra, illetve nem ad a csontszövetekbe áttétet. Utána véglegesen gyógyító célú beavatkozás már nem sok eséllyel jöhet szóba, csak a betegség időleges megállítására, lefolyásának lassítására van – igaz, viszonylag sok, és egyre hosszabb túlélést biztosító –lehetőség.
Ha a daganat nem törte át a tokot és nem adott áttéteket, akkor a beteg véglegesen meggyógyítható. Az egyik lehetőség a műtét, a másik a besugárzás – a beteg dönt.
– Mi a különbség? A sebész nyilván műteni akar – vetettem fel dr. Papos Istvánnak, aki nem sokkal a beszélgetésünk előtt fejezett be egy nagy műtétet.
– A döntést rendszerint megelőzi az onkoteam, a több szakértőből álló csapat véleményalkotása. Ha egyforma eséllyel kerül szóba a műtét és a besugárzás, én valóban a műtétet ajánlom – válaszolta. – De elmondom az előnyeit és a hátrányait a besugárzásnak is.
A műtéttől félni szoktak az emberek, mert mindenki fél a késtől. Még akkor is, ha ma már laparoszkópos módszerrel műtenek; amikor a beteg fölébred, négy-öt apró metszést talál a hasán.
Azokon a lyukakon keresztül eltávolítják a teljes prosztatát, tokostul, nyirokcsomóstul. A hólyag és a húgycső közt új összeköttetést képeznek. Előnye a műtétnek, hogy a kioperált prosztatát aprólékosan föl lehet dolgozni; megállapítható, mekkora volt a daganat, minden része el lett-e távolítva. Ha igen, akkor a beteg tulajdonképpen meggyógyult, de a PSA-értéket kezdetben háromhavonta, majd félévente és évente követni kell.
Csakhogy a műtétnél lehetnek szövődmények. A potenciáért felelős idegek, amelyek a tok felszínén futnak, megsérülhetnek, 20-40 százalékban impotencia alakulhat ki. Szintén a műtét velejárója a – többnyire átmeneti – vizeletcsepegés. A besugárzás a rákos sejteket pusztítja el a prosztatában. Kisebb, de nem nulla a veszélye a vizelettartási problémáknak és az impotenciának – viszont csak közvetve derül ki, sikerült-e teljesen elpusztítani a daganatot.
A prosztata környékén olyan összenövések keletkeznek, hogy a besugárzás után műtétre már nincs lehetőség, magyarázta dr. Papos István.
– Mi alapján választanak a betegek?
– Az élni vágyás minden mást megelőz. A legfontosabb, hogy megszabaduljanak a daganattól. Ha ezen túlesnek, és maradnak szövődmények, akkor jönnek elő az életminőség szempontjai: a merevedési zavar, vagy hogy átmenetileg pelenkát kell használni.
Talán emiatt nem szívesen beszélnek erről a betegségről az érintettek. A kezelés egyik alapvető módja az is, hogy a férfihormonszintet minél alacsonyabbra, mondhatni, a kasztráció szintjére szorítsák le.
Ettől maga a tumor, sőt, a belőle kiindult áttétek is visszahúzódnak, növekedésük lelassul – legalábbis átmenetileg. Ez az átmenet egyre hosszabb időn, több éven át tarthat. Az esetek bizonyos részében a daganat – nem tudni, miért – egyszer csak nem reagál tovább a kezelésre. Dr. Maráz Anikó azonban hangsúlyozta: újabb és újabb gyógyszerek jelennek meg, amelyekkel folyton újabb időt lehet nyerni. A csontáttét félelmetes és fájdalmas lehet – de a kiváló fájdalomcsillapító gyógyszerek mellett a hormonszint leszorítása ezen is javíthat. Bármennyire is a második leggyakoribb daganatos halálok a férfiaknál a prosztatarák, sokkal „szelídebb”: jobban kezelhető, jobb prognózisú,mint a listavezető tüdőrák.
Úgy éreztem, túl szép a kép itt a szegedi klinikákon. Nincs-e például teljesítményvolumen-korlát? Vagy van ugyan már jó gyógyszer a világon, csak azt itt nem fizeti ki az egészségbiztosító? Mire a beteg sorra kerül a várólistán, esetleg elveszíti a végleges gyógyulás esélyét? Dr. Maráz Anikó szerint az új, nagy hatású, nagy értékű gyógyszerek és eljárások Magyarországon is törzskönyvezve vannak, a beteg legfeljebb 300 forint dobozdíjat fizet. Azt a rendeletet pedig komolyan veszik, hogy daganat gyanújával két héten belül el kell végezni a diagnosztikai vizsgálatokat –emiatt már nem válnak gyógyítható esetek végzetessé. Dr. Papos Istvántól is azt hallottam: a klinika a progresszív betegellátás legmagasabb foka – innen nincs hova továbbküldeni a beteget, ezért ő nem tapasztalja, hogy vissza kellene fogni a gyógyítás költségeit.
Találomra fölhívtam egy falusi háziorvost – dr. Szikszai Józsefet, a Békés megyei Magyarbánhegyesen. Az derült ki, hogy ha a legkisebb gyanú felmerül, ő is végez PSA-gyorstesztet a rendelőjében. A tesztcsík 550 forintos költségét a praxis bevételéből fedezi. Ha az eredmény olyan, azonnal utalja tovább urológus szakorvoshoz a beteget.
Méltányolja, hogy az érintett férfiak félnek a falu szájától, és még az asszisztensnő előtt sem szívesen beszélnek a problémájukról – van a rendelőben egy szoba, ahol négyszemközt mondhatják el az orvosnak.
Szikszai doktor hozzátette: azért ez nem általános az általa ismert háziorvosok körében.
|
Szűrővizsgálaton a korai felismerést kell érteni
Koncz György / Népszabadság |
– Mennyire riasztja meg az embert a félelem, hogy talán semmi sem lesz többé ugyanaz, ami volt? – kérdeztem Réder Tamástól.
– Ötvenhét éves voltam, amikor a betegségem kiderült – válaszolta. – Akkor volt viszonylag új a kapcsolatom a második feleségemmel. Velem volt, amikor Kiss Attila doktor úr azt mondta: a hormonszintet leszorító gyógyszer lesz az ára az életnek. Az első házasságomból született gyermekeimmel is összejárunk;
úgy élem meg, hogy rám szükség van az életben. Nehéz volt, de tudomásul vettük.
Ma már elmondhatom: sokkal boldogabban élünk, mint mások, akiknél a testi együttlét lehetősége adott, de sok minden más hiányzik. A betegségem során hallottam és láttam sok szörnyűséget is. Talán szerencsés vagyok, de az a mentális és lelki harmónia, amely megalapozta a kapcsolatunkat, olyan pozitív életérzés, ami minden mást felülír: teljes értékű emberként élem meg a mindennapjaimat.
