Sokkal konkrétabb, reálisabb jövőképpel rendelkeznek azok a fiatalok, akik családban nőnek fel, mint azok a kortársaik, akik nevelőotthonokban élnek – egyebek mellett ez derül ki abból a nemrég zárult kutatásból, amely a 12-18 éves korosztály körében készült. Sőt, az otthonlakók egy része még csak nem is találkozott a „jövőkép” szóval.
Kőművesnek tanulok, de nem leszek kőműves. Ha befejezem a sulit, beiratkozom egy szakácsiskolába, aztán felköltözök Pestre. Vagy kimegyek külföldre, de az tuti, hogy szakácsként fogok dolgozni. Annyit biztosan megkeresek majd, hogy elég legyen egy albérletre – így fogalmazott a 17 éves Tamás, amikor az Élményakadémia trénerei a jövőképéről faggatták. A kisvárosi gyermekotthonban nevelkedő kamasz azon kevesek közé tartozik, akik egyáltalán képesek megfogalmazni, mit szeretnének csinálni 5-10 múlva.
A gyermekotthonban élők döntő többsége ugyanis a saját jövőjével kapcsolatban csak igen homályos és általában irreális álmokat dédelget. Mindez abból a prevenciós projektből derült ki, amit a Generali a Biztonságért Alapítvány szervez évek óta Mosolyvadász elnevezéssel. Ennek részeként ősszel egy reprezentatív kutatást végeztek családban nevelkedő fiatalok körében, egyúttal személyiségfejlesztő tréningeket tartottak 12-18 éves, gyermekotthonban élő kamaszok számára. Mindkét csoportban arra voltak kíváncsiak, milyen jövőképpel rendelkeznek az érintett fiatalok – végül a kutatás és a tréningek eredményeiből egy összegfoglaló jelentés készült.
– Elkerülhetetlen volt az eltérő megszólítás: a családban élők kérdőíves teszteket töltöttek ki, de ezzel a módszerrel a gyermekotthonosok körében nem sokra jutottunk volna – magyarázza Géczi Zoltán, az Élményakadémia trénere, aki kollégáival együtt 13 gyermekotthonban tartott célzott foglalkozásokat. – A legtöbb gyermekotthonos például még egyáltalán nem találkozott a „jövőkép" kifejezéssel. Ez is szerepet játszhat abban, hogy az otthonokból kikerülő fiataloknak alig 15-20 százaléka képes zökkenőmentesen beilleszkedni a társadalomba.