Egyszerűbben fogalmazva: a legkisebb kerületben – a Belvárosban, ahol húszezren szerepelnek a névjegyzékben – egy szavazat éppen egy szavazatot ér. Újbudán viszont 107 ezer választásra jogosult él, tehát egy töredékszavazatot ötszörösen kell figyelembe venni. Tehát ha valamelyik párt jelöltjét az V. kerületben ötezren támogatják, a XI-ikben pedig húszezren, az induló mindkét helyen biztosan veszít, de az előbbi esetben ötezer, Újbudán viszont százezer töredékszavazatot írnak jóvá az őt jelölő szervezet kompenzációs listáján.
A szavazás közvetlenségével összefüggésben az Ab kifejtette: ez azt jelenti, hogy a választópolgárok közvetlenül a jelöltekre szavaznak a választások során, és nem választási megbízottakat választanak. Így a támadott szabályozás nem sérti a közvetlen választás alapelvét, hiszen a választópolgárok közvetlenül választják meg a kerületi polgármestereket, akik a megválasztásuk következtében egyben a Fővárosi Közgyűlés tagjai is lesznek.
Az AB rámutatott arra: az alaptörvényből nem vezethető le, hogy a jogalkotó kellően alátámasztott indokok alapján ne alkothatna olyan választási rendszert, amelynek következtében a választópolgár közvetlen szavazatával két különböző önkormányzati tisztségre ugyanazt a személyt egyszeri szavazással választja meg.
A fővárosi önkormányzati választási rendszer részbeni átalakítására megfelelő és elfogadható indok volt, hogy a jogalkotó a rendszer két szintje – kerületek kontra Budapest – működési problémáinak orvoslása érdekében a kerületi polgármestereket a Fővárosi Közgyűlésbe kívánta juttatni.
A választójog egyenlőségéből fakadó alkotmányos követelményeket az AB a fővárosi önkormányzati rendszer sajátosságaira tekintettel értelmezte és alkalmazta. Mivel az egyes kerületek lakosságszáma között jelentős eltérés van, a testületnek a választási szabályozást a maga egészében, komplexitásában értékelve arról kellett állást foglalnia, hogy az egyenlőtlenség kompenzálására a jogalkotó által beépített szabályok alkalmasak-e.
Az AB megállapította, hogy a kompenzációs listás megoldáshoz kapcsolódó, a töredékszavazatok súlyozott számítását alkalmazó módszer önmagában matematikailag, és ezáltal alkotmányossági szempontból sem alkalmas eszköz az egyes fővárosi kerületek lélekszámából fakadó különbségek kiküszöbölésére.
Ráadásul ez a megoldás másfajta egyenlőtlenséget eredményez az egyes választópolgárok szempontjából. A súlyozási rendszer következtében ugyanis a vesztes polgármesterjelöltekre leadott szavazatok a legnagyobb kerület választópolgárai esetében hatszoros szavazati értéket képviselnek a legkisebb kerület választópolgárai szavazatának értékéhez képest. Ez a súlyozási rendszer tehát önmagában nézve szemben áll a választójog egyenlőségével, ezért az AB azt megsemmisítette.
A fővárosi kerületek eltérő lakosságszámából adódó, a választójog egyenlőségének sérelmét okozó állapot kiegyenlítésére vezette be a törvényhozó azt a döntéshozatali szabályt, amelynek értelmében a Fővárosi Közgyűlésben csak akkor kapja meg egy javaslat a szavazatok többségét, ha a meghatározott szavazatarány mellett a főváros lakosságszámának együttesen több mint a felét kitevő lakosságszámú fővárosi kerületek polgármesterei is megszavazzák azt. A kettős többségi rendszer célja annak biztosítása, hogy a fővárosi kerületek összességében a lakosságszámuk arányában legyenek képviselve a Fővárosi Közgyűlésben a döntések meghozatalakor.
Az AB megállapította: a fővárosi önkormányzat hatékony és eredményes működése, a kerületi polgármesterek integrálása a Fővárosi Közgyűlésbe, a fővárosi kerületek történelmileg kialakult határai alkotmányosan elfogadhatóvá teszik az eltérést az egyes kerületek lakosságszámához igazodva, mert az eltérésből adódó különbséget megfelelően ellensúlyozza a kettős döntéshozatali rendszer.
A Fővárosi Közgyűlés tagjainak választására vonatkozó új szabályok kapcsolatos elutasító döntésre és a kompenzációs listás mandátumszerzés súlyozott számítására vonatkozó rendelkezés megsemmisítésére vonatkozóan Balogh Elemér, Bragyova András, Kiss László, Kovács Péter, Lévay Miklós és Paczolay Péter különvéleményt fűzött. Az utóbbi döntéssel rajtuk kívül Salamon László alkotmánybíró sem értett egyet, ezért ő is különvéleményt írt. Stumpf István alkotmánybíró a fővárosi önkormányzati választására vonatkozó új szabályozással kapcsolatban párhuzamos indokolást fűzött a határozathoz.
A testület azzal nem foglalkozott, hogy ildomos-e a választás alapvető szabályait a szavazást három hónappal megelőzően alapvetően átírni.
A személyes adatokhoz való jog korlátozását kifogásoló indítvány kapcsán az AB megállapította, hogy sem más alapjog érvényesülése, sem valamely alkotmányos érték védelme nem indokolja, hogy a választópolgár az ellenőrzött ajánlóíveken szereplő személyes adatairól csak a jelölt, illetve a lista nyilvántartásba vételéről hozott határozat jogerőssé válásáig kérhessen tájékoztatást. Az alaptörvény-ellenes korlátozást a testület megsemmisítette. A határozat ezzel kapcsolatos rendelkezését a teljes ülés valamennyi tagja támogatta.
