A jelentős különbségek okát egyelőre elemzők is keresik, de azt feltételezik, hogy a jelöltek számában mutatkozó óriási eltérések mögött nincs tudatos manipuláció. Vagyis: szándékos zavarkeltésről nemigen lehet beszélni. Erre utalt volna, ha a hagyományosan balra húzó, valamint a „billegő” körzetekben – tehát, ahol a kormányoldal és a balközép ellenzék között nagyjából kiegyensúlyozottak az erőviszonyok –következetesen több jelölt indul, mert azzal még inkább bizonytalanságot keltettek volna.
Forrásaink szerint nem kis részben csak a véletlenen múlott, hogy hol mennyien indulnak.Ceglédi Zoltán politológus, a Republikon Intézet vezető tanácsadója csak annyiban árnyalja ezt a képet, vannak olyan regionális ismertséggel rendelkező szerveződések, amelyek az ország egyes körzeteiben sok jelöltet állítottak, más településeken meg nem is akartak próbálkozni. Szerinte az is elképzelhető, hogy egyes, a semmiből jött „kamupártok” tudatosan keresték azokat a választókerületeket, amelyekben nagyobb esélyük lehetett az ötszáz támogató aláírás összegyűjtésére.
Ez a technika egyébként nem ismeretlen – tette hozzá –, mert az LMP 2010-ben hasonló szisztémát alkalmazott: azokra a körzetekre koncentrált, amelyekben lehetőséget látott a területi listához minimálisan szükséges számú jelölt állítására. Ceglédi úgy látja, most sem lehet kizárni, hogy az erőforrások felhasználását a szervezetek igyekeztek efféle módon optimalizálni.
A politológus ennél talán fontosabb kérdésnek tartja, hogy a kis pártok tucatjai miként tudták az országos lista állításához szükséges számú aláírást összegyűjteni. Ami egyébként nem túl sok, mert ehhez a fővárosban és kilenc megyében mindössze 27 jelölt kell, ami csupán 13 és fél ezer ajánlót feltételez. Ez könnyen teljesíthető feltételnek tűnik, a viszonylagos ismertséggel rendelkező 4K!-nak mégsem sikerült. Más formációknak viszont igen. Ceglédi nem tartja kizártnak, hogy az aláírásgyűjtésre egyesek akár gazdasági vállalkozást is létrehoztak. Szerinte ez annak a következménye, hogy a választási rendszert „rángatták”, mert a visszaélések előtt is megnyitották az utat. Így sikerült elérni, hogy a választás ne a demokrácia, hanem a zavarosban halászó Fidesz ünnepe legyen –hangsúlyozta.
Az egyes körzetekben indulók számának különbözősége mögött tudatosságot Böcskei Balázs politológus, az Intézet a Demokratikus Alternatíváért (Idea) sem feltételez, de úgy véli, mindenképpen érdemes lehet vizsgálni, hogy mi történt. Egy elemzés során talán fény derülhetne arra, hogy vannak-e valamiféle összefüggések. Egyébként mos tmég ő is csak arról beszélt, hogy a bizniszpártok sikere egyszerűen megmagyarázhatatlan.
Böcskei szintén a 4K!-t említette, amely annak ellenére elbukott, hogy aktivistái számos helyen az utcára is kimentek, miközben más szerveződések tökéletes csendben, sok tízezer aláírást szereztek. Ezt azért sem érti, mert törpepártok sora vidéken is sikeresnek bizonyult, ahol ismeretlenként még nehezebb elnyerni az emberek bizalmát, s megszerezni személyes adataikat.
A politológus ezért nem tartja kizártnak, hogy egyesek komplett ajánló ívekkel üzleteltek. A technika egyszerű lehet: ha egy pártot már korábban nyilvántartásba vettek, az általa még le nem adott ívek adattartalmát elég volt átmásolni más szervezet ajánlóívére, az aláírásokat pedig lehetett hamisítani, mert azokat nem ellenőrzik. De vélhetően az eredeti íveket sem vetik össze a másoltakkal, hiszen az előbbiekkel – azon kívül, hogy el kell számolni velük – a választási bizottságnak már nincs dolga.
