– Az nem érdekel minket, hogy Schiffer Andrásnak lett-e újabb szűkített zakója, vagy sem. Az érdekel minket, hogy a hirtelen és megmagyarázhatatlanul gazdagodó politikusok közül az új évben ki, mennyire hazudik – mondta Erdélyi, aki ezen a ponton rávilágított arra is: – A vagyonnyilatkozatok iránti végtelen kíváncsiságunk tehát leginkább
a pofátlanság mértékét célozza.
Ez persze nem új keletű érdeklődés, egy jó Picasso-hamisítvány legalább annyira vonzó tud lenni, mint az eredeti. Főként akkor, ha az értő közönség a különbségeket is pontosan látja.
Hammer Ferenc médiakutató szerint a látszat ellenére nem a politikus anyagi helyzete határozza meg a szimpátiánkat, minden attól függ, hogy a szegénység vagy épp a gazdagság becsülettel párosul-e. Másfelől viszont – mutatott rá egy másik nézőpontra – a politikusok vagyonosságának megítélésében is megfigyelhető „kétlelkűség”. – Ha egy vezető határozott, akkor diktátor, ha nem az, akkor inkompetens. Ha a nép nyelvén beszél, akkor populista, ha értelmiségiként nyilatkozik meg, akkor pedig elrugaszkodott a valóságtól. Ha pedig szegény, akkor nem sikeres, ha gazdag, akkor becstelen – mondta. Hammer Ferenc kérdésünkre kitért arra is: a vagyonnyilatkozatok iránti kíváncsiságot elsősorban az irigység gerjeszti, s csak másodsorban az az idealizmusunk, amely szerint tetten érhető az, aki tisztességtelen módon gyarapította vagyonát.
„A magyar önmagát nem szereti, s ebből adódóan senkit sem szeret. A politikusokat különösen nem, mert bennük sűrítve látja mindazt, amit önmagában sem szeret: a kisebbrendűségi érzést, a kivagyiságot, a mohóságot, a barbarizmust”
– fogalmazott lapunk megkeresésére Csepeli György szociálpszichológus, majd azzal folytatta: – A rendszerváltás előtt nem volt legitim politikai elit, s utána sem jött létre. Az elit a társadalom felettes énje, a mérce, az érték és a norma. Felettes én hiányában elszabadulnak az indulatok, kétségessé válik minden, ami a rend és a biztonság érzését adja.
Csepeli György kiemelte, hogy a más zsebében turkálás a politikusoktól sem idegen: „A magyarok, ha szegények, ha gazdagok, irigyek. Az 1938-ban megalkotott első zsidótörvénnyel megállíthatatlan folyamat indult meg. 1945-ben kiterjesztették a zsidótörvényeket mindenkire, akitől volt mit elvenni.”
A szociológiai vizsgálatok eredményei szerint a magyarok nem bíznak meg sem egymásban, sem az intézményekben. Mindenki menekül az állam elől, mint Jerry Tom elől, miközben az államtól, és nem önmagától várja problémái megoldását.
A más vagyonára áhítozás nemzeti sport
– fogalmazott.
