A reklámadó gyengíti a sajtószabadságot

Polyák hozzátette: a törvény számos elemét kifogásolta az Alkotmánybíróság, az Európai Unió megállapította, hogy a jogszabály sérti a közösségi jogot, az Európa Tanács pedig az európai emberi jogi egyezménnyel ütközőnek minősítette a törvényt. Mégsem tudott senki olyan változásokat elérni a szabályozásban, amelyek érdemben javították volna sajtószabadságunk állapotát. Amikor az új médiaszabályozás közszolgálati médiára gyakorolt hatásáról kérdeztük, Polyák Gábor rámutatott, hogy a rendszerváltás után alig volt olyan pillanat, amikor a közszolgálati tévé és rádió a társadalmi párbeszéd vagy a kultúra meghatározó fórumává tudott volna válni.

A jogász szerint részben ebből is adódott, hogy a hitelességét és közönségét már korábban elveszítő, fantáziátlan és korrupt intézményrendszer a jelenlegi médiapolitikai környezetben pillanatok alatt a politikai propaganda tökéletes eszközévé vált. A végletesen központosított és teljesen átláthatatlan szervezetrendszerben minden autonómia megszűnt, minden szervezeti és személyi döntés egyetlen mércéje a kérdőjelek nélküli lojalitás.

"a legtöbb állami közbeszerzést megnyerő ügynökség, az IMG a következőképpen vásárolt reklámidőt a két nagy tévénél: a felvásárolt percek 86 százaléka jutott a TV2-re, és mindössze 14 százaléka az RTL-re"

Polyák hangsúlyozta, hogy bár a Magyar Televízió össznézettsége továbbra is csekély (ha a focivébét nem számoljuk, akkor általában 10 százalék alatt marad), a híradók azonban ma is a közönség meghatározó részének, 40 százalékának fontos tájékozódási forrásai. Vagyis a közszolgálati híradók még mindig nagy tömegeket informálnak – félre. Mindezt a közmédia külső kontroll nélkül teszi, jegyezte meg Polyák, miközben krőzusian gazdálkodhat, hisz csaknem annyi pénzt költhet magára, mint amennyi a magyar felsőoktatás egészének jut.

Arról is kérdeztük a PTE jogászát, hogy a médiatörvény miképp hatott a sajtó jelentős súlyú magáncégeire. Polyák szerint a nemzetközi médiavállalkozásokhoz tartozó televíziók és kiadók a médiatörvények elfogadásakor nemhogy hallgattak, de még tapsoltak is. Rövidlátó módon csak az érdekelte őket, hogy bizonyos teljesen ésszerűtlen piaci korlátokat – például a reklámidőkét – az új jogszabályok megszüntettek, és ezzel nőni látszott e vállalkozások gazdasági mozgástere.

Fotó: Móricz-Sabján Simon / Népszabadság

Mára szembesültek vele, hogy nem az ő gazdasági jólétük biztosítása volt a cél, legfeljebb az irányukból érkező esetleges kritikák megelőzése. Persze e szereplők – jegyezte meg Polyák – alapvetően a mindenkori kormányzattal való jó kapcsolatban érdekeltek, és emiatt kerülték a kritikus hangot, hiszen a magyar médiapiacon ez mindig is feltétele volt a gazdasági sikernek.

A reklámadó miatt az RTL Klub nemrégiben szakított a kritikátlanság konvenciójával. Polyák Gábor ezen nem lepődött meg, mert biztos abban, hogy a reklámadó kiagyalásakor a kormány egyik fő célja az RTL Klub meggyengítése volt. Mindezt annak érdekében tette, hogy a Fidesz által megszerzett, de rosszul teljesítő TV2 piacvezetővé emelkedjen. A reklámadó felrúgta azt a kimondatlan megállapodást, hogy a kereskedelmi televíziók pénzt termelhetnek, s ennek fejében nem avatkoznak bele a politikába. Az RTL-nek a reklámadó akkora veszteséget okoz, hogy már érdemes beleállnia a politikai harcba.

Polyák azt prognosztizálta, hogy a tévéadó mögött álló médiavállalkozás, a német Bertelsmann-csoport kemény, nehezen megtörhető és nemzetközi befolyással bíró ellenfele lesz a kormánynak. A médiajogász ugyanakkor ironikusan megemlítette, hogy amikor azt RTL harcot indított a reklámadó ellen, akkor azt nem a sajtószabadságért tette, hanem a saját profitjáért. Mindamellett Polyák kijelentette: – A reklámadó a sajtószabadságot nagy mértékben gyengíti, hiszen nélkülözhetetlen erőforrásokat von el az egyébként is gyengélkedő médiapiacról, amivel egyrészt tovább nehezíti a minőségi újságírói munkát, másrészt növeli a közpénzektől való függést.

"a jelenleg Simicska Lajos többségi tulajdonában lévő Class FM gyakorlatilag letarolta a piacot, megszerezve az állami reklámköltés 57,7 százalékát"

Az utóbbi kapcsán Polyák Gábor kérdésünkre összegezte, hogy 2006 és 2014 között miképp változtak meg a médiában a tulajdonviszonyok, illetve hogy a médiavállalkozások miképp jutnak közpénzekhez. Polyák és az általa irányított médiaműhely adatai szerint az elmúlt években hasonló mértékben alakult át a médiapiac, mint a rendszerváltást követő időszakban. A nemzetközi befektetők nagy része eltűnt, helyüket sok esetben a kormánypártokhoz köthető oligarchák vagy őket elfedni hivatott strómanok vették át.

A Fidesz médiapolitikájának egyik fő pillére egyértelműen a hozzájuk kötődő vállalkozások médiapiaci pozícióinak stabilizálása és a nagy tömegeket elérő csatornák bekebelezése – mondta a jogász. Ezt a rádiók például olyan sikeresen teszik, hogy az országos piaci monopólium (Class FM) mellett a helyi rádiós piacok újraosztásától a hallgatottságmérésen át a helyi rádiók reklámidejének értékesítéséig minden piaci szegmens Fidesz-közeli vállalkozáshoz került. A Class FM, a Metropol, a TV2 fölötti befolyás a Fidesz számára a nyilvánosság nagyfokú befolyásolását teszi lehetővé, hiszen ezekhez képest a kritikus csatornák és az internetes médiumok sokkal kevesebb embert érnek el.

Fotó: Reviczky Zsolt

Polyák Gábor úgy látja, hogy a kormánypárti tévék, rádiók és újságok bőven jutnak állami forrásokhoz, ami stabil hátteret biztosít gazdálkodásuknak. Korábban az ellenzéki oldalhoz tartozó médiavállalkozások is számíthattak a túlélésüket segítő költségvetési forrásokra, ennek a statisztikák szerint vége. A Heti Válasz és a Magyar Nemzet a bevételeinek csaknem felét az állami reklámokból szerzi – mondta Polyák –, s az is nyilvánvaló, hogy ezeknek a reklámoknak túlnyomó része semmilyen keresletnövekményt nem hoz az állami cégeknek.

Az ilyen mértékű állami finanszírozás egyúttal kizárja, hogy a támogatott lapnál dolgozó újságíró-közösség autonóm módon tájékoztasson. Amúgy a PTE médiajogásza szerint beszédes adat az is, hogy a TV2 már 2012-ben (vagyis eladása előtt) több mint kétszer akkora hirdetésbevételt kasszírozott az államtól, mint az RTL. Egy normális piacon persze az állami reklámköltés érdemben nem képes befolyásolni a piaci viszonyokat, hiszen az egész reklámpiachoz képest csekély összegről van szó. Más a helyzet azonban egy zsugorodó reklámpiacon, és még inkább egy olyan országban, ahol – s ezt a magánvállalkozások vezetői nemegyszer bevallották – ajánlatos a kormányközeli lapban hirdetni, nem pedig az ellenzékiben.

A kormány és hatóságainak cselekedeteiből az az üzenet olvasható ki, hogy ha nem akarsz bajt magadnak, akkor a „mi” médiánkban hirdetsz. Polyák Gábor azért is tartja aggasztónak a tömegkommunikáció hazai állapotát, mert a gazdaságilag masszív lábon álló helyi sajtótermékek a kormánypártok irányításával teszik a dolgukat. A médiatörvény egyik legnagyobb bűne a jogász szerint az, hogy megengedte helyi médiaholdingok létrehozását. Ahol a legjelentősebb helyi médiumok az önkormányzat kezében vannak, ott többé nem kell tartani a helyi nyilvánosság kritikájától. A gazdaságilag önálló helyi rádiókat a Médiatanács lecserélte jobboldali politikai rádiókra (Lánchíd Rádió) vagy vallási tematikájú rádiókra.

Ha mégis léteznek helyi kereskedelmi rádiók, azok – a már említett módon – a reklámértékesítésen keresztül függnek a fideszes érdekcsoportoktól. A megyei lapokról Polyák annyit mondott, hogy azok ugyan továbbra is meghatározó szereplői a médiapiacnak, de ők is gyakran egészségtelen szimbiózisban élnek a helyi hatalommal, és amúgy sem nagyon politizálnak. A beszélgetés végén arról kérdeztük a médiajogászt, vajon milyen esélyük van a magyar állampolgárok tájékoztatására és meggyőzésére a politikai önállóságukat megőrző, főképp a neten publikáló lapoknak, blogoknak, amelyek időnként missziós hevülettel igyekeznek kibogozni a politikai vezetés kínos és agyonhazudott ügyeit.

Polyák azt válaszolta, hogy a Mérték kutatásai szerint az internetes hírforrások nagyjából a közönség negyedét érik el. Így legfeljebb féligazság arra hivatkozni, hogy ők lennének a sajtószabadság letéteményesei. Az Origo főszerkesztőjének leváltása ráadásul azt is megmutatta, hogy a tulajdonos – jelen esetben a Magyar Telekom – érdekei ebben a szektorban is meghúzzák a politikai bátorság határait. Az Index mögött pedig megint csak egy Fidesz-közeli üzletember, Spéder Zoltán áll, ami akkor is súlyos kockázat, ha az Index továbbra is az egyik legjobban teljesítő szereplője a nyilvánosságnak.

A civil társadalom elleni politikai támadások (legutóbb a norvég alapok akadályoztatása és lejáratásuknak kísérlete) az olyan független szereplőket fenyegetik, mint például a sok visszaélést leleplező Atlatszo.hu. Ezzel együtt az elmúlt évek egyik legfontosabb változása Polyák szerint, hogy az online világ folyamatosan bővül, és erősödik a minőségi internetes újságírás. Az internet kevésbé sebezhető, és nem csak azért, mert a technikai környezet miatt könnyen megkerül minden szabályozást, hanem azért is, mert egy olyan fiatal újságíró-generáció működteti, amelyet nem a korábbi diktatórikus rend szocializált. A médiajogász ezzel zárta szavait: – Bármennyire sikeres a Fidesz médiapolitikája saját céljai megvalósításában, a digitális világ és Európa lehetetlenné teszi a nyilvánosság teljes bedarálását.

A média átalakulásának főbb állomásai

Fotó: Móricz-Sabján Simon / Népszabadság

A Népszabadság címlapja 2011. január 2-án az Európai Unió összes nyelvén tiltakozott a sajtószabadság megszűnése miatt, miután a második Orbán-kormány a magyar sajtót korlátozó médiaszabályozást fogadott el. A hazai és nemzetközi szinten is nagy botrányt kiváltó médiaszabályozást Magyarországon huszonhárom magánszemély, szakmai és jogvédő szervezet, ellenzéki párt, valamint a Népszabadság Dolgozóinak Egyesülete is megtámadta az Alkotmánybíróságnál (AB).

Nemzetközi színtéren először az EBESZ, majd több európai kormány, köztük a jobboldali német és francia kabinet, az Európai Parlament több frakciója, valamint nemzetközi és hazai szakmai szervezetek bírálták élesen az új jogszabályt. Az Európai Bizottság hivatalos vizsgálata nyomán az Orbán-kormány visszakozni kényszerült. Az Országgyűlés 2011. márciusában négy ponton módosította a médiatörvényt és a médiaalkotmányt. A kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményét a televíziókra és a rádiókra korlátozta.

A „lekérhető” szolgáltatások és sajtótermékek regisztrációjával kapcsolatos szabályokon is változtattak, ennek lényege az volt, hogy a szolgáltatás megkezdésének nem lett feltétele a nyilvántartásba vétel. A harmadik, hogy a külföldön letelepedett, Magyarországra irányuló szolgáltatást nyújtó médiacégeket csak akkor bírságolhatják, ha kifejezetten azért telepedtek le más tagállamban, hogy megkerüljék a magyar szabályozást. Végül hatályon kívül helyezték azt a rendelkezést, amely tiltotta személyek, csoportok nyílt vagy burkolt megsértését. Jóllehet a magyar kormány mindvégig csupán technikai pontosításokról beszélt, ez utóbbi volt az egyik legjelentősebb tartalmi elmozdulás.

Ha ez benne maradt volna a médiaalkotmányban, akkor az jelentősen csorbította volna a vélemények szabad kifejtéséhez fűződő jogot, mert gyakorlatilag lehetetlenné tette volna bármilyen, személlyel kapcsolatos kritika megjelentetését. Az AB 2011 decemberében az alkotmánnyal ellentétesnek ítélte és megsemmisítette a médiaalkotmány és a médiatörvény több paragrafusát. A lapunk által megfogalmazott kifogások többségét megalapozottnak találta, ezért megsemmisített több, a tartalomszabályozással, az újságírók információforrásainak védelmével, az adatszolgáltatási kötelezettséggel, valamint a média- és hírközlési biztos intézményével összefüggő rendelkezést.

"az összes közmédium élére olyan személyeket neveztek ki, akik előzőleg a jobboldali médiabirodalmakhoz tartozó orgánumoknál dolgoztak, vagy korábban már gesztusokat tettek a Fidesznek"

2012. május 31-től lényegében kivette az írott sajtót a médiatörvény hatálya alól. A tartalomszabályozással kapcsolatban az AB megállapította, hogy a médiaalkotmány az írott sajtó esetében alkotmányellenesen határozta meg a számon kérhető tartalmi előírások körét, azt, hogy az írott sajtótól nem lehet ugyanolyan tartalomszolgáltatási követelményeket elvárni, mint az elektronikus médiától. A testület ezért az írott sajtó esetében a sajtószabadság alkotmány ellenes korlátozásának ítélte az emberi jogok, az emberi méltóság, a magánélet, valamint a nyilatkozatot tevő személy jogai érvényesülésének médiahatósági vizsgálatát.

Az AB az újságírók információforrásainak védelmében megsemmisítette azt a rendelkezést, amely szerint az újságírót a bírósági és hatósági eljárásokban csak akkor illeti meg a forrásvédelem joga, ha az átadott információ közzétételéhez közérdek fűződött. Ez a szabály alkotmányos indok nélkül nyitotta tágra ugyanis a sajtószabadság korlátozásának lehetőségét. Megsemmisítették az adatszolgáltatással összefüggésben azt a passzust is, hogy a médiahatóság olyan védett információkat – például ügyvédi titoknak minősülő adatokat – is megszerezhet, amelyek előzetes bírói kontroll nélkül a sajtószabadság és a jogorvoslathoz való jog sérelmére vezetnek.

A testület megsemmisítette a média- és hírközlési biztos frissen létrehozott intézményét a média vonatkozásában, mert úgy ítélte meg, hogy a hatóság részeként működő, nem jogsértéseket, hanem érdeksérelmeket vizsgáló ombudsman fellépése a sajtó tevékenységébe való jelentős állami beavatkozásnak minősült. A parlament 2012 májusában módosította a médiatörvényt, ezzel főként az AB elmarasztaló határozatára reagált. A módosítás erősítette az újságírók információforrásainak védelmét azáltal, hogy csak kivételes esetekben és bírói kontroll mellett kell felfedniük forrásaikat.

A büntetőeljárási törvénybe ugyanakkor beleírták, hogy a bíróság akkor kötelezheti a sajtó munkatársát az informátor felfedésére, ha ez súlyos bűncselekmény kiderítéséhez nélkülözhetetlen, és a bizonyíték mással nem pótolható. Változás történt a tartalomszabályozásban is, a médiahatóság nem járhat el például az emberi méltóság vagy a nyilatkozatot adó személy jogainak megsértésével kapcsolatos ügyekben, valamint akkor sem, ha a sajtótermék emberi jogokat vagy a magánélet védelméhez fűződő jogokat sért. A parlament ezzel lényegében elismerte, hogy ezen jogok érvényesítésére a magyar jogrendszerben már léteznek a megfelelő bírósági fórumok.

Szinte teljes egészében átalakult és lényegében csak a hírközlési területre maradt fenn a média- és hírközlési biztos hatásköre. A parlament 2013 márciusában újra hozzányúlt a törvényhez, hogy eleget tegyen az Európa Tanács elvárásainak. Két lényeges ponton változott a médiatörvény.

Az egyik, hogy a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) elnökét nem a miniszterelnök nevezi ki, hanem javaslatára az államfő. A miniszterelnöknek a jelölés előtt egyeztetnie kell a szakmai szervezetekkel. A másik lényeges módosítás, hogy az NMHH elnökét és a Médiatanács tagjait kilencéves mandátumuk lejárta után nem lehet újraválasztani. Az ET két évig tartotta napirenden a médiatörvénnyel kapcsolatos aggályait. Azt azonban nem sikerült elérnie, hogy a Médiatanács ne csak a Fidesz által jelölt személyekből álljon.

Közszolgálati média: manipuláció és csontvázintézmények

Az új médiaszabályozás nyomán átalakították, valójában politikai érdekek mentén központosították a közmédiát. Központi gyártóbázisként létrehozták a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alapot (MTVA), a közmédián belül ez lett a legerősebb szervezet. Az alaphoz került át a négy közszolgálati médium – az MTV, a Duna TV, a Magyar Rádió és az MTI – csaknem háromezer dolgozója, közülük azóta ezer embert elbocsátottak. Az MTVA-hoz került a Kunigunda útján lévő gyártóbázis, ez a szervezet kezeli a közszolgálati médiacégek vagyonát.

A négy nagy múltú médiumot pedig egy-egy ötven főnél kevesebb munkatársat foglalkoztató csontvázintézménnyé fokozták le, ezek megrendelői és programtervezési feladatokat látnak el. A pénz az MTVA-nál van, ott készülnek a műsorok is, illetve onnan rendelnek műsorokat külső, jórészt a Fideszhez kötődő produkciós irodáktól. A szabályozás nem biztosítja a közszolgálati médiumok függetlenségét, az MTVA vezérigazgatóját a Médiatanács elnöke nevezi ki, és ő gyakorolja felette a teljes munkáltatói jogkört. Az MTVA támogatáspolitikáját, üzleti tervét és éves beszámolóját a kizárólag a kormánypárt által jelölt tagokból álló „csonka kuratórium”, a Médiatanács fogadja el.

A szinte kizárólag műsor-megrendelői szerepre lecsupaszított közmédiumok – Magyar Televízió, Magyar Rádió, Duna TV, Magyar Távirati Iroda – vezérigazgatóira is a Médiatanács elnöke tehet javaslatot, és ha a személyi javaslattal a Médiatanács is egyetért, a jelöltek közül a Közszolgálati Közalapítvány választhatja ki a nyertest. A Közszolgálati Közalapítvány az egyetlen olyan testület, amelybe a Fidesz–KDNP mellett az ellenzéki pártok is delegálhattak tagokat, de ez a grémium kizárólag a csontvázintézményekké vált közmédiumokat felügyelheti.

Az összes közmédium élére olyan személyeket neveztek ki, akik előzőleg a jobboldali médiabirodalmakhoz tartozó orgánumoknál (Lánchíd Rádió, Hír TV) dolgoztak, vagy korábban már meggyőző gesztusokat tettek a Fidesznek. A köztévé híradója az elmúlt négy évben három nagy botrányt keltő hamisítást követett el. Manipulálták az Orbán Viktort kritizáló Daniel Cohn-Bendit zöldpárti európai parlamenti képviselőről szóló tudósítást, egy riportból kiretusálták Lomnici Zoltánt, a Legfelsőbb Bíróság egykori elnökét, az ellenzék 2011. január 2-i, több tízezres tömegdemonstrációjáról pedig azt a látszatot keltették, mintha azon alig vettek volna részt.

 Állami hirdetések torzítják a piacot

Az elmúlt öt évben egyre inkább torzítják a médiapiacot az állami hirdetések, emiatt a jobboldalhoz húzó médiumok különösebb megrázkódtatás nélkül vészelhették át a gazdasági válság éveit. A Mérték Médiaelemző Műhely tavaly közzétett, a 2008–2012-es időszakra vonatkozó tanulmánya mutatott rá legplasztikusabban arra, hogy politikai szempontok érvényesülnek az állami reklámköltésben. A napilapok piacán például 2008-ban a teljes állami költés listaáron ötmilliárd forint volt, ebből összesen 29 lapnak jutott.

"az Origo főszerkesztőjének leváltása ráadásul azt is megmutatta, hogy a tulajdonos érdekei ebben a szektorban is meghúzzák a politikai bátorság határait"

Az első három helyen akkor a Metropol (az ingyenes újság ekkor még külföldi tulajdonban volt), a Népszabadság és a Magyar Nemzet szerepelt. 2012-re listaáron már csak 3,9 milliárd forint volt a napilappiacon az állami reklámköltés, amelynek csaknem fele a Metropolhoz került (ekkorra a Fidesz gazdasági holdudvarához sorolható befektető, Fonyó Károly tulajdonába került a lap), de a második Magyar Nemzet (22,3 százalék) is kimagasló arányban részesült az állami pénzekből. A harmadik helyezett a Magyar Hírlap (5,5 százalék) lett. A folyóiratok piacán 2008-ban még a HVG volt a vezető 8,5 százalékos részesedéssel, 2012-ben már a Heti Választ preferálták, az állami reklámok 21 százaléka oda ment.

A rádiós piacon különösen erős volt az átrendeződés, 2008-ban az állami reklámbevétel mintegy kétharmadát a Sláger (31 százalék), a Danubius (27) és a Kossuth rádió (10) vitte el. 2012-re egyetlen szereplő, a jelenleg Simicska Lajos többségi tulajdonában lévő Class FM gyakorlatilag letarolta a piacot, megszerezve az állami reklámköltés 57,7 százalékát. Különösen feltűnő, hogy a másik országos kereskedelmi rádióadó, a baloldali hátterű Neo FM gyakorlatilag nem jutott állami hirdetéshez (0,3 százalék).

Ettől talán nem független, hogy nem tudta teljesíteni a hatóságnak a fizetési kötelezettségeit, és 2012 telén befejezte működését. A kutatásból kiderül, hogy a tévés piacon is látványos átrendeződés ment végbe, az RTL Klub részesedése ugyanis a 2008-as 42 százalékról (4,8 milliárd forintról) tavalyelőttre 18 százalékra (egymilliárd forint alá) zuhant, miközben a TV2 (közismerten fideszes kötődésű új felső vezetővel) 27-ről 50 százalékra növelte részesedését az állami reklámokból. Az igazi fordulat azonban 2013-ban történt.

A 2010-es kormányváltás óta a legtöbb állami közbeszerzést megnyerő ügynökség, az IMG a következőképpen vásárolt reklámidőt a két nagy tévénél: a felvásárolt percek 86 százaléka jutott a TV2-re, és mindössze 14 százaléka az RTL-re. Idén januárban tovább torzult az arány 96:4-re. Erre jött még ráadásnak a reklámadó, amely az első számítások szerint már az idén 4,5 milliárd forinttal csökkenti az RTL Klub nyereségét, miközben a TV2-t a veszteségei miatt lényegében mentesítették a fizetés alól.

Klubrádió: a sajtószabadság szimbóluma lett

A Klubrádió a magyar sajtószabadságért foly tatott küzdelem szimbólumaként vált világhírűvé az elmúlt öt évben. Miközben az egyszínű Médiatanács segédletével a kormányhoz közel álló, jobboldali szellemiségű rádiók – Info Rádió, Katolikus, Európa, Mária – országos hálózata jött létre, addig a balközép értékrendű és a mindenkori kormányzat intézkedéseivel kapcsolatban kritikai gondolkodást képviselő Klubrádió több évig tartó jogi csata végén kapott újra állandó műsorszolgáltatási engedélyt, és juthatott hozzá a jelenleg használt 92,9-es ingyenes frekvenciájához.

A bíróság végül jogerősen a Klubrádiónak ítélte a közösségi frekvenciát, de a médiahatóság még a jogerős bírósági döntés után is több mint fél évig szabotálta az ítélet végrehajtását. A Klubrádió csaknem másfél évig küzdött az eredetileg használt 95,3-as kereskedelmi frekvenciájáért is. A bíróság mondta ki, hogy alakilag érvénytelen volt a pályázaton győztesként kihozott, szakmailag ismeretlen Autórádió pályázata, mert egyetlen oldala sem volt cégszerűen aláírva. Ebből az ítéletből aztán a Médiatanács azt „vezette le”, hogy alakilag újra át kell néznie az összes pályázó anyagát, és kizárták a Klubrádiót is, mégpedig azzal a tragikomikusnak nevezhető indoklással, hogy a pályázati dokumentáció szöveges oldalainak üres hátoldala nem volt aláírva és beszámozva.

A bíróság végül ebben is jogerősen a Klubrádiónak adott igazat. A Médiatanács azonban, ahelyett hogy végrehajtotta volna az ítéleteket, az ügyészséghez fordult azzal, hogy a döntések jogilag ellentmondó helyzetet teremtenek. A hatóság az ügyészség állásfoglalása alapján aztán visszavonta a pályázatot lezáró döntését, amelyet aztán megint a bíróság helyezett hatályon kívül. Másfél év alatt négy jogerős bírósági döntés mondta ki, hogy a Médiatanács törvénytelenül járt el a 95,3-es frekvenciapályázaton. A bizonytalanság miatt a rádió elveszítette reklámozóinak döntő többségét, és gazdasági szempontból is napi harcot vív a fennmaradásért.

f