galéria megtekintése

A magyar rendőrök is értették, hogy mit jelent a „Kill me!”

4 komment


Dési András

Sokáig egy igazi Rolex óra volt a leghőbb vágya, ma csak nevet magán. – Rájöttem, az embernek valójában kevés dologra van szüksége az élethez. A meneküléshez még kevesebbet vihetsz magaddal, a hátizsákba nem sok minden fér bele – meséli Kakuk György, aki végigjárta a 2015-ben kirobbant menekültválság útvonalait.

A Kurdisztántól Törökországon, Görögországon és a Nyugat-Balkánon át Szlovéniáig szerzett élményeit megírta a nemrég megjelent El Camino de Balkan című riportkönyvében.

Kakuk György
Kakuk György

Míg a Szent Jakab-útnak is hívott, a galíciai Santiago de Compostelában végződő zarándoklat lelki megtisztulást hivatott hozni, a balkáni El Camino sikeres megtétele egy jobb – pusztulás, üldöztetés nélküli – életet jelenthet a Szíriából, Irakból és más válságtérségekből menekülők számára. – Tizenhárom évet dolgoztam nemzetközi szervezeteknek, jól ismerem a humanitárius segítség világát. A menekülthullám azonban arra késztetett, hogy egy másik perspektívából, az életükért gyaloglók szemszögéből éljem át e megpróbáltatásokat – mondta lapunknak az újságíró, aki 2013-ban politikai pályára váltott, s tagja a Demokratikus Koalíció elnökségének.

 

A Nyugat-Balkánt jól ismerő, pályafutása során ­Kelet-Timort is megtapasztaló Kakuk nem tagadja, hogy a balkáni El Camino lelkileg a vártnál jobban megviselte. Zokogott, amikor tavaly szeptemberben tanúja volt, ahogy egy szíriai kurdot és allergiás rohamot kapott kislányát Bicskén a rendőrsorfal kis híján elszakította a család többi tagjától. – Egy ideig tolmácsoltam, de aztán

a rendőrök is értették, hogy a kétségbeesett apa azt kiabálja angolul: „Kill me, kill me!”

– idézte fel a sokkoló élményt. A görög–macedón határt, Idomenit sem volt könnyű feldolgoznia, annak látványát, ahogy emberek elveszítik méltóságukat és kiszolgáltatottá válnak.

Az utazáshoz nem álcázta magát, de borostát eresztett, a nyakába pedig kafijját, palesztin kendőt tekert. Próbált csoportokhoz csatlakozni, igaz, a zsebében ott lapult a magyar személyi igazolvány. Legálisként vegyült el az illegálisok között, s ez a „legál-illegál” kettősség végigkísérte. Tragikomikus jelenetek is lejátszódtak, a macedón rendőrök egy darabig a törvényes átkelőhely felé próbálták terelni. Aztán „szemérmesen” félrenéztek, s mehetett arra, amerre az illegálisokat irányították. – Sokszor az volt az érzésem, hogy egy színjáték zajlik.

A szerbek ugyan felállítottak egy biztonsági kaput, de az sosem „zenélt”, sosem jelzett fémet az áthaladó menekülteknél. Ami nonszensz

– mondta.

A komplett iparággá vált menekültügyből elsősorban a szervezett bűnözés húz hasznot. Főleg azután, hogy előbb Magyarország, majd más országok is elkezdtek NATO-pengedrótos kerítéseket felhúzni. Az egymással üzletelő arab, roma, szerb, macedón, albán és török embercsempész-hálózatok jócskán megemelték tarifájukat. Amióta elzárták a nyugat-balkáni útvonalat, pár bolgár határrést leszámítva lényegében csak a 3500-4500 euróért kínált hamis görög személyivel lehet megpróbálni felszállni az athéni reptéren valamelyik nyugat-európai járatra.

Törökország számára a menekültválság, a nagy tömegű olcsó munkaerő becslések szerint legalább kétszázalékos GDP-növekedést jelent. Jól megszedték magukat a gumicsónakgyártók, a Kínából származó – gyakran selejtes és ezért végzetesnek bizonyuló – mentőmellények,

a 10-15 lóerős „egyszer használatos” csónakmotorok forgalmazói. Figyelemre méltónak találja, hogy a törökök úgy állították le az emberkiáramlást, mintha egy csapot zártak volna el. – Valószínűleg felvették a telefonokat, de a hívásokat ellenkező utasításokkal bármikor megismételhetik – utalt arra, hogy az Európai Unió mennyire kiszolgáltatott Ankarának. Ahol nem akarnak belenyugodni abba, hogy a török külkereskedelem jelentős részét lebonyolító Égei-tengert az ősi rivális görögök ellenőrzik. Az Erdogan-rezsim geopolitikai ambíciói még jó pár meglepetést tartogatnak.

Névjegy

Kakuk György

1964-ben született Debrecenben. Szegeden a JATE-n szerzett jogi diplomát. 1989-től újságíróként dolgozott a Mai Napnál, a Kurírnál, a Magyar Televíziónál, 1997-től a TV2 külpolitikai főszerkesztője. 1999–2012 között az EBESZ és az ENSZ koszovói, illetve kelet-timori misszióiban vett részt. 2013 októbere óta a háromgyerekes családapa a Demokratikus Koalíció elnökségi tagja.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.