Egyébként maga is úgy véli, a népszavazás kiírása már inkább csak elméleti lehetőségként vetődhet fel, de határozottan leszögezte: nem hajlandó szégyellni magát azért, mert a korrupt Orbán-rezsim leváltása érdekében legalább tenni próbáltak valamit. Akkor sem kér elnézést,
ha tudja: komoly szervezeti háttér nélkül, s talán nem elég körültekintően hirdették meg a rendszerbontást.
Mindenképpen eredményként könyveli el azonban, hogy alig két hónap alatt így is sikerült összeszedni több mint 87 ezer aláírást. Azt sem szabad lebecsülni, hogy összehoztak egy alkalmi koalíciót civil szervezetek – beleértve néhány szakszervezetet is – és több mint féltucatnyi demokratikus ellenzéki párt között. Más kérdés – tette hozzá –, hogy ez túl sok mindenre nem volt elég. De legalább időben, jóval a 2018-as választások előtt kiderült, hogy baj lehet az ellenzék szervezettségével, társadalmi beágyazottságával – vagy esetleg eltökéltségével.
A mindössze tucatnyi tagot és alkalmi segítőket tömörítő civil szervezet önmagában, illetve a weboldaláról letöltött íveken csaknem annyi aláírást gyűjtött, mint a kezdeményezéshez csatlakozó pártok összesen – hangsúlyozza Vajda. Szerinte súlyos probléma, hogy politikai partnereik ennél alig többre voltak képesek, ám ha valamilyen általa nem ismert szervezeti vagy egyéni érdek miatt nem is akartak többet tenni, még rosszabb a helyzet.
|
Fotó: Veres Viktor / Népszabadság
|
Az ügyvivő ez utóbbit sem tartja kizártnak, mert öt és fél év semmittevés után az ő kezdeményezésük volt az első olyan kísérlet, amellyel kikezdhették volna a regnáló hatalom mindenhatóságát, mégsem tapasztaltak elegendő támogatást. Pedig az aláírásgyűjtés során a választókkal folytatott beszélgetések során világossá volt – mondta –, hogy az emberek pontosan látják Orbán államilag szervezett lopásra és hazugságra épülő rendszerének lényegét. Vajda szerint az is kiderült, hogy
az ellenzéktől nem jelszavakra kíváncsiak, hanem hihető megoldási javaslatokra várnak.
Ezzel szemben azok a pártok, amelyek tehették volna, csak részben tették oda magukat – állítja az ügyvivő. Számára úgy tűnik, mintha eleve lemondtak volna 2018-ról, és egyetlen céljuk a saját túlélésük – bármi áron. Szerinte ezt támasztja alá az is, hogy a szétaprózott ellenzék még az utóbbi időszak talán egyik legfontosabb kérdésében, a menekültválság kapcsán is egymással rivalizálva politizált, mindegyik valami mást akart mondani, s képtelenek voltak komoly és hihető alternatívát megfogalmazni. Meggyőződése, hogy ez őrült felelőtlenség.
A civilek megkeresték a szakszervezeti konföderációkat – legalábbis a két nagy szövetséget, a Ligát és a Magyar Szakszervezeti Szövetséget is –, de egyetlen szót sem érdemes vesztegetni rájuk – jelentette ki Vajda. Azt gondolja, vezetőik szinte semmiben nem különböznek a parlamentben melegedő politikusoktól. Egyébként a népszavazási kezdeményezéshez csatlakozó három, összességében sok tízezer tagot tömörítő szakszervezet nem egészen 2300 aláírást tudott produkálni.
De leszedte a keresztvizet a többi civil mozgalomról is az ügyvivő.
Tavaly ősszel tüntetést szervezni szerinte „szexi dolog" volt
– közölte –, és sikerült is összehozni egy-egy ügy kapcsán, például a netadó ellen vagy a magánnyugdíjpénztári tagok védelmében jelentős tömegeket vonzó demonstrációkat. Ám ezek tanulsága, így önmaguk kritikája is – hangoztatta –, hogy nem épültek ki a változáshoz elengedhetetlenül szükséges aktív, politizáló hálózatok. Annak pedig szerinte kevés értelme volt, hogy a Facebookon az „Orbán takarodj!" jelszóval próbáltak egyesek néhány ezer embert minden érdemi mondanivaló és stratégiai cél nélkül összerántani. Mára pedig
az „ellenállásnak" egyetlen formája a lájkolás maradt, de ne higgye senki, hogy ezzel csinál is valamit
– figyelmeztet Vajda.
A bázisdemokrácia már csak azért sem működhet, mert a civilek közül sokan eleve elutasítanak bármilyen együttműködést a politikai osztállyal, de még a rendszerbontók kezdeményezését sem támogatták, mert azt is túlzottan átpolitizáltnak találták – mondta Vajda. A Nemzeti Együttműködés Rendszere, így az Orbán elleni bármilyen koordinált fellépésnek pedig az az akadálya – magyarázta –, hogy az egyes politikai szereplők és pártok képtelenek saját presztízsszempontjaikat a közös érdekek fölé helyezni. A 2014-es bukás így szerinte szükségszerű volt.
Ezért most az lehetne a cél, hogy a magukat megvertnek érző
ellenzéki érzetű emberek összegyűljenek, bátorságot gyűjtsenek és közösen újra kezdjék az építkezést – fogalmazott az ügyvivő. Így talán létrejöhet egy se nem jobb-, se nem baloldali mozgalom, amelynek legfontosabb célja a NER felszámolása.
Első lépésként október 23-án sok embert várnak a Facebookon Szabad a Gazda címmel a Nemzeti Múzeum elé hirdetett demonstrációjukra. Meg kell mutatni Vajda szerint, hogy van még ellenzéki hangulat, hiszen azok a gondok, amelyek miatt korábban tömegek fordultak el a kormánytól – s amelyeket a menekültválság ideiglenesen elfedett – egyáltalán nem szűntek meg, sőt, tovább súlyosbodtak.
Ugyanakkor az ügyvivő kijelentette: most már végképp nem lehet szó nélkül hagyni, hogy a parlamentben ülők annyira elszakadjanak a valóságtól, ahogyan azt ma tapasztalni. Szerinte meg kell végre akadályozni – amit még nem tűzött a zászlajára senki –, hogy a politikából bárki meggazdagodjék, de még azt is, hogy semmittevés nélkül akár csak meg tudjon élni belőle. Vagyis: felszólítják a politikai ellenzéket, hogy vállaljon végre maga is érdemi szerepet egy határozottan rendszerkritikus és ütőképes politikai mozgalom létrehozásában.
