- A szülővárosa, és tegyük hozzá, Veszprémben szerzett parlamenti képviselői mandátumot. De ami Önt illeti, 2011-ben a Népszabadságban jelent meg először, hogy Martonyi János utóda lehet. Készült a külügyminiszterségre?
- Szakmai értelemben akkor kezdődött a felkészülés, amikor április 7-én, a választások után másnap megvolt az első beszélgetésünk a miniszterelnökkel, és az körvonalazódott, hogy én külügyminiszterként folytatnám. Ezt követően megkerestem Martonyi Jánost, és négyszemközt beszélgettem Németh Zsolttal is. Egy kicsit mindig is készültem erre a feladatra, hiszen közigazgatási és igazságügyi miniszterként is rendkívül hangsúlyos volt számomra a nemzetközi együttműködés. Tudtommal én vagyok az egyetlen olyan igazságügyminiszter, aki az összes bel- és igazságügyi tanácsülésen részt vett a négyéves időszak alatt. A közigazgatási reformnál nagyon intenzív kapcsolatépítés folyt az OECD-vel, az igazságügyi együttműködésnél pedig a visegrádi négyekkel.
 |
A külügyminiszterrel a külpolitika is változik
Teknős Miklós / Népszabadság |
- Örült a feladatnak?
- Örültem. Én nem vagyok tipikus szakpolitikus alkat, ebből adódóan a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium is azért felelt meg nekem, mert több volt, mint két szakterület. Egy kicsit az egész állam újragondolása vagy újratervezése volt a feladat. A Külügyminisztérium pedig "per definitionem" a generálpolitikusoknak kedvez. Persze van bennem tartózkodás is, hogy meg tudom-e állni a helyem egy olyan nemzetközi mezőnyben, ahol igazi politikus egyéniségek vannak. Különösen egy olyan előd után, mint Martonyi János, aki a magyar politikában is kiemelkedő egyéniség, és a nemzetközi politikában is meghatározó személyiség.
- Mennyiben lesz más az a külpolitika, amit Ön folytat majd ?
- Vannak olyan objektív vagy tőlünk viszonylag független tényezők, amelyek eleve mássá teszik majd a külpolitikát is. Ez a nagyon konfliktusos nemzetközi környezet. Éppen ma délelőtt a kuvaiti külügyminiszterrel tárgyaltam, aki részletesen elemezte a Közel-Kelet illetve az Öböl-térség helyzetét, ami mindig is konfliktusos volt, de most több országban is nagyon komoly destabilizáló tényezők vannak. Európában is azt láthatjuk, hogy a politikai helyzet sokkal képlékenyebb, mint korábban volt. De van habitusbeli különbség is Martonyi János és közöttem. De azt nem mondanám, hogy a külügyi koncepcióban különbség lenne közöttünk. És nem utolsósorban új a minisztérium szerkezete, mely egyrészről a külgazdaságot, másrészről pedig a kulturális diplomáciát is magába foglalja már.
- A magyar diplomácia vezetőjeként tud-e alkalmazkodni ahhoz az orbáni külpolitikához, mely Brüsszel felé szabadságharcos, konfrontatív, Kelet felé barátságos, az Egyesült Államok felé, illetve a transzatlanti kapcsolatokban pedig minimum ellentmondásos?
- Én mindig azt szoktam mondani, hogy a keleti nyitás nem jelenthet nyugati zárást, és azt látom, hogy miniszterelnök úr nyilatkozatai is abszolút ezt mondják. Csak akkor tudunk sikeresek lenni, ha Európa is sikeres, hiszen európai ország vagyunk. Vagyis: minden intézményi kényszer, keret és lehetőség az Európai Unióhoz köt minket. Ezen belül kell a külpolitikánkat alakítani.
- De a miniszterelnök Európa hanyatlásáról beszél. Arról is beszélt korábban, hogy az uniós bürokraták még egy magyar vidéki kócerájt sem tudnának eligazgatni. Minden megnyilatkozásánál ez az ellenséges hangütés érzékelhető.
- Ez Európában rendre érzékelhető. David Cameron brit miniszterelnöktől haladva Kelet felé majdnem mindegyik országban találunk olyan - és most nem a szélsőségekhez tartozó politikusokra gondolok, -, akár szociáldemokrata, akár kereszténydemokrata vagy akár liberális pártcsaládhoz tartozó politikusokat, akik Európa hanyatlásáról értekeznek. Ez egy százéves gondolat, ami időről időre előkerül. Vannak olyanok is, akik elégedetlenek Brüsszellel, mert egy túlbürokratizált hatalmi vagy hivatalnoki gépezettel azonosítják. Az én feladatom, hogy a kormány külpolitikáját hajtsam végre. Ez jelent konfliktusokat, és jelent együttműködést.
- Tehát ön az orbáni külpolitikát fogja képviselni minden fórumon?
- A magyar kormány külpolitikáját, amelynek Orbán Viktor a vezetője. De mindenki tudja rólam, hogy az európai integráció iránt mélyen elkötelezett ember vagyok, akkor is, ha nekem is van számos kritikai megjegyzésem az unió működésével kapcsolatban.
- Ha jól érzékeltük, Ön főleg az együttműködést hangsúlyozta. Ön ezek szerint azért hisz abban, hogy az együttműködéssel talán több eredményt el lehet érni, mint a frontális szembemeneteléssel?
- Mindenképpen. De az együttműködés nem egyenlő a barátsággal. Az együttműködés hatékonyabb, mint a konfliktus, de időnként konfliktusra van szükség az együttműködés eléréséhez. Jó, ha az együttműködés barátságon alapul, vagyis ha van érzelmi azonosság vagy érzelmi rokonság is, de előfordulhat egymás iránt közömbös vagy éppenséggel egymással ellenszenvező emberek között is együttműködés. Nekünk az a feladatunk, hogy Magyarországnak minél több együttműködő partnere és szövetségese legyen.
Norvég-magyar megegyezés - célmegjelölés közösen
- Ehhez az irányvonalhoz illeszkedik, hogy az első külügyminiszteri lépése az volt, hogy berendelte a budapesti norvég nagykövetet a Norvég Alap körüli konfliktus miatt.
- Tájékozódni akartam az ügyben.
- De ez nem egy barátságtalan lépés a diplomáciában?
- A jelenlegi norvég-magyar párbeszédben ez nem tekinthető barátságtalannak, tekintettel arra, hogy először a norvégok rendelték be a magyar nagykövetet. A Magyarországon szolgálatot teljesítő norvég nagykövetről nyilvánvalóan jó okkal feltételeztem, hogy tájékoztatást tud adni arról, hogy Norvégiában a Norvég Alap magyarországi vitájával kapcsolatban a politikusok milyen kijelentéseket tettek, és azok milyen szándékkal hangzottak el.
- Ebben a rendkívül kiélezett helyzetben, mely elsősorban Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszterhez kapcsolódott, mi lehet a megoldás?
- A konfliktust nem személyekre futtatnám ki. Volt egy régebbi vita, melynek egy korábbi szakaszában én is részese voltam, hiszen a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium szintén szóvá tette a pénzelosztás rendszerét. Mi akkor párbeszédben voltunk Norvégiával, de nem jutottunk el a konfliktusig. Addig kell tárgyalni, amíg meg nem tudunk egyezni.
|
"A politikában nem ízlés kérdése, hogy ki kivel tud együtt dolgozni"
Teknős Miklós / Népszabadság |
- Mi lehet a megegyezés alapja?
- Én optimálisnak – de nem tudom, hogy ez elérhető-e – egy olyan együttműködést tartanék, ahol a norvégok és a magyarok közösen jelölnek meg olyan társadalompolitikai célokat, amelyekhez a norvégok szívesen adják a pénzt, a magyarok pedig szívesen fogadják. Nem akarok túlzott lokálpatrióta lenni, de Veszprém mellett a Felsőörsi Snétberger Központ, amely tehetséges cigány gyerekek számára nyújt zenei képzést, ideális együttműködés az önkormányzat, Magyarország és a Norvég Alap között.
- Az Ökotárs Alapítványnak nem szuverén joga, hogy a saját maga által megszabott feltételrendszerben oda juttassa azt a pénzt, ahová úgy ítéli, hogy kell? Miért kell ehhez állami kontroll?
- A kontroll nem a célrendszerben van. Jogszerűségi vizsgálatot kell alkalmazni, hogy lássuk, minden a szabályoknak megfelelően történt-e. Ha ezt megvizsgálhatják a magyar szervek, és kiderül, hogy nem történt semmi szabálytalanság, akkor szerintem minden rendben van.
- Nem áll fönn a veszélye, hogy ha a norvégok, illetve a magyarok együtt döntenek arról, hogy kik a kedvezményezettek, óhatatlanul politikai döntések is születnek?
- A politika olyan világ, ahol szoktak politikai döntések születni.
- Egy civil szervezet támogatása, amely bizonyos értékeket támogat az egy politikai döntés?
- Igen, ha már értékeket támogat, akkor szerintem politikai döntés. De rengeteg olyan területet lehet találni, ahol magyarok és norvégok tökéletesen egyetértenek és olyan célokat tudnak megvalósítani, melyek jók Magyarországnak, megfelelnek a magyar kormánynak vagy éppen a magyar tárgyalófél célkitűzéseinek is, akár legyen ez civil szervezet is, és jó Norvégiának is.
"Nem hiszek a turánista-atlantista ellentétben"
- Visszatérve Martonyi Jánosra: elődjére „ráragadt" a jelző, hogy atlantista. Ön atlantista?
- Én dunántúli vagyok.
- Dunántúli?
- Aki dunántúli, az olyan kulturális közegben nő föl, amely magyar, ugyanakkor nyugat-magyarországi. Egy olyan városban nőttem föl, Veszprémben, amelynek a környéken vannak német, szlovák falvak, ahol ott a Balaton, a Bakony, amely regionális értelemben is sokszínű. Én nem hiszek a turánista-atlantista ellentétben. A magyarságnak nyitottnak kell lenni. A magyarság akkor élte a történelemben a legjobb időszakát, amikor befogadó, integráló nemzet volt.
- Korábban egy konferencián arról beszélt, hogy erősíteni kell a magyar-amerikai kapcsolatokat.
- Így gondolom továbbra is. A magyar kormányok külpolitikailag három célt szoktak 1990 óta kitűzni: az euroatlanti integrációt, a közép-európai politikát és a nemzetpolitikát. Én mindhárom elvet továbbra is alapvető fontosságúnak tartom.
- Az első megvalósult, és a helyén lett egy nagy űr lett. Azóta sem sikerült eldönteni, hogy mik a céljaink az uniós tagsággal? Önnek mi erről a véleménye? Mit akar Magyarország Európában?
- 2004-ig cél volt az EU- és a NATO-tagság, 2004 óta pedig eszközzé kellett volna válnia, valamilyen nemzeti cél elérése érdekében. Én is azt látom, hogy az elmúlt tíz évben nem alakult még ki az a fajta érdekrendszer és annak a megvalósítási rendszere, amely igazán eredményessé tenné a magyar Európa-politikát. A méretet figyelembe kell venni, tehát nekünk nem lehetnek olyan ambícióink a magyar Európa-politika meghatározásánál, mint mondjuk a német vagy akár még a lengyel Európa-politikánál is érvényes.
- Orbán Viktor miniszterelnök nem olyan attitűddel tárgyal és nyilatkozik, mintha Magyarország egy nagyhatalom lenne Európában és ő egy nagyhatalomnak lenne a miniszterelnöke?
- Ezt nyugodtan megteheti, mert egyrészt mi ugyanolyan súllyal veszünk részt az Európai Tanácsban, mint más tagállamok, különösen ott, ahol konszenzusos döntéshozatal van. Másrészt a nemzeti érdekérvényesítésnek szerintem fontos eleme, hogy a miniszterelnök úgy tárgyaljon, hogy jól azonosíthatóvá tegye a magyar álláspontot, adott esetben konfliktusossá is, ha kell. De éppenséggel egy szövetségkötés alapjává is teszi, hiszen tudják, hogy mit gondolnak a magyarok, és ahhoz képest lehet a többi tagállamnak is viszonyulni.
- Tízmilliós ország vagyunk...
- Önmagában az, hogy tízmilliós vagy negyvenmilliós ország, sokat elmond, de nem determinál arra, hogy milyen külpolitikai szerepet játsszunk. Tudunk olyan kis országokról, amelyek az Európai Unióban szisztematikusan felépített Európa-politika és káderpolitika révén meghatározók tudnak lenni. És tudunk olyan nagy országokról, amelyek csak próbálják megtalálni a saját mozgásterüket, de nem tudnak vele élni. Lengyelország azért fontos példa, mert itt nagyon jól meg lehet figyelni, hogy egy ország hogyan tudja tudatosan építeni a saját, Európai Unión belüli képét. Egyrészt mint a keleti partnerség kulcsszereplője, mint a posztszovjet térség felé irányuló európai kapcsolatok egyik kapuőre, aki érti azt a térséget, aki ott főszerepet akar játszani. Másrészt a német-francia-lengyel együttműködés, a weimari háromszög részeként azt is tudja sugározni a Nyugat felé, hogy ő a Visegrádi 4-ek egyik döntő országa, tehát amit támogat, az a Visegrádi 4-ek számára releváns.
- Ez nem okoz konfliktust a magyar diplomáciával?
- Nekem kiváló lengyel kapcsolataim vannak, és nagyon éles vitáim időnként a lengyelekkel, de alapvetően szimpatizálunk egymással és az ezer éves barátságra mindig tudunk hivatkozni. Amit hiányolok az elmúlt tíz év magyar Európa-politikából, az a szakpolitikai profil kialakítása. Mi a mi területünk? A mezőgazdasági politika? A környezetvédelem? A bővítés?
- Ez is Brüsszel hibája, vagy ezt nekünk kellett volna megfogalmazni?
- Nekünk kellett volna.
- Akkor ez önkritika is.
- Én mindig önkritikát is gyakorlok, amikor kritizálok valamit. Ugyanannak a politikai osztálynak vagyok a tagja, mint az ellenzéki pártok. Ha valamilyen eredmény nem születik meg, akkor porciózhatjuk a felelősséget, de végül is az mindenkinek a felelőssége.
- Ez nagyon új megközelítés.
- Pedig szoktam mondani. Ami a magyar területeket illeti, az egyik lehetne a bővítés. Minden magyar politikai párt egyetért például a balkáni bővítésben. Elképzelhetőnek tartom, hogy mindegyik parlamenti párt egyetért abban, hogy Magyarország a jövőben is GMO-mentes ország legyen. Ezek lehetnek olyan pontok, amelyekre egy magyar Európa-politikát alapozhatnánk. Ha négyévente váltogatjuk a prioritásainkat, akkor mindig egy elmosódott kontúrú ország maradunk.
- Segít a konszenzusépítésben, amikor ön az EP-kampányban azt jelentette ki, hogy egyedül a Fidesz képviseli a nemzeti érdekeket Európában? Vagy ez csak egy kampányszlogen volt, amit el lehet felejteni?
- Ez az előző öt év szomorú tapasztalatának a megvonása volt. De nem akarom újranyitni ezt a fejezetet. A politikában az a jó, hogy egy-egy választás után mindig megvan legalább a lélektani lehetősége, hogy egyrészt nyeljünk egy nagyot, másrészt kifújjuk magunkat, és aztán kezdjünk egy újfajta együttműködést. Az Európai Parlamentet illetően nem azt várom, hogy a pártok vagy a képviselők hazudtolják meg párt-hovatartozásukat. De úgy gondolom, hogy az elmúlt öt évben voltak olyan kijelentések, amelyek rosszat tettek a magyar baloldalnak is és a magyar jobboldalnak is, és ezeknek mindannyian vesztesei voltunk.
- De elvárható a magyar balliberális oldaltól, hogy azonosuljon például azzal az orbáni eszmével vagy tézissel, hogy keresztény Magyarországot és Európát?
- Igen. Ez definíció kérdése. Amennyiben nem vallás, hanem a kultúra értelmében fogjuk fel, akkor igaz az az antalli mondás, hogy Európában még az ateisták is keresztények. Európa karakterét, az európai kultúra karakterét a zsidó-keresztény örökség határozza meg. Ez nem tömeges keresztelésre való felhívás semmiképp sem.
Ezer éves magyar álom Európa figyelmét felkelteni
- Az utóbbi hetekben nagy vita zajlik Jean-Claude Juncker esetleges Európai Bizottsági elnöki posztjáról A vitában Orbán Viktor is profilírozta magát, és azt mondta, hogy Junkert semmiképpen sem tudja támogatni. Van-e alternatív jelöltje a magyar kormánynak?
- Magyarországnak az lesz a jelöltje az Európai Bizottsági elnöki pozíciójára, akit az Európai Tanács jelöl, merthogy a szerződés így zól. Magyarország számára nem Juncker személye a probléma, eljárási szempontból ellenezzük a jelölését.
- Pedig a miniszterelnök szavaiból úgy tűnt, mintha azért nem szeretnénk Junckert, mert a luxemburgi politikusok "bántották Magyarországot".
- Az érzelmi megszólalásokat lehántva alapvetően az a kérdés, hogy az Európai Parlament azzal, hogy csúcsjelölteket vagy listavezetőket állított, deklarálhatja-e, hogy a győztes lesz az Európai Bizottság elnökjelöltje. Ez szemben áll a lisszaboni szerződéssel. Erről folyik most a vita. Magyarország álláspontja az, hogy a szerződés szerint kell eljárni, és az Európai Tanácsnak kell jelölni az Európai Bizottság elnökét.
- Mondjuk, ha Ön mégis európai uniós biztos lesz, és Juncker lenne a bizottság elnöke, akkor együtt tudna vele dolgozni?
- A politikában nem ízlés kérdése, hogy ki kivel tud együtt dolgozni. Én Jean-Claude Junckert személyesen nem ismerem, nekem nincsen semmilyen kifogásom az ő személyisége vagy egyénisége ellen. Természetesen, ha úgy adódik, akkor igen, tudok együtt dolgozni vele.
- Elemzők szerint Orbán Viktor Juncker ellenzésével Angela Merkelnek vagy David Cameronnak igyekezett segíteni ? Mi a szerepe a magyar miniszterelnöknek ebben a folyamatban?
- Vita van 28 állam- és kormányfő között. Van, aki aktívabban vesz részt, van, aki kevésbé aktívan. Orbán Viktor az egyik legaktívabb vitatkozó. Egy markáns jó állásponttal rendelkezik. Kicsit viccesen azt szoktam mondani, hogy a magyar politikusoknak ezer éven át az volt az egyik álmuk, hogy Európa figyeljen oda, hogyha ők beszélnek. Nekünk ezt most sikerült elérnünk. Ha egy magyar politikus valahol megszólal Európában, arra mindenki odafigyel.
- Ez jó nekünk?
- Van, amikor jó, van, amikor rossz, de a politikában nagyon nehéz eldönteni. Rövid távon rossz dolgok hosszú távon nagyon jókká tudnak válni, és rövid távon jó dolgok hosszú távon katasztrófába tudnak fordulni. Nagyon fontos, hogy ebben a vitában részt veszünk, nagyon fontos, hogy markáns álláspontunk van, és az, hogy ez a vita így forog, azt mutatja, hogy ma Európában Magyarország szavát komolyan veszik, komolyan kell venni.
- Orbán Viktor nem ült abban a csónakban, amelyikben Angela Merkel, David Cameron, a holland és a svéd miniszterelnök - Juncker ellenzői.
- De ettől nem biztos, hogy az ő szavát nem veszik figyelembe.
- Szíjjártó Péter lesz az Ön utódja? Ezt meg tudja erősíteni ezúttal?
- Én annyit tudok mondani, hogy én általános helyettesítési jogkörrel Szíjjártó Pétert ruházom föl.
- Ahhoz miért ragaszkodott, hogy az EU-ügyekért felelős államtitkárság Győri Enikő vezetésével a Külügyminisztériumhoz tartozzon? Az volt a terv, hogy a Miniszterelnökséghez kerül.
- A külügy mindig is ezt szerette volna. Egyrészt nem szeretem, ha újságon keresztül üzennek nekem, hogy minek hova kell tartoznia. Másrészt én az európai uniós ügyeket a minisztérium és az én miniszteri tevékenységem szerves részének tartom.
- A nemzetközi politikában kikkel ápol jó kapcsolatot? Ki az, aki esetleg segítségére lehet majd?
- Az igazságügyi miniszterek között több jó barátom van. Nagyon kedves gesztusnak vettem azt, hogy még májusban, jóval a kinevezésem előtt Radek Sikorski lengyel és Miroslav Lajcak szlovák külügyminiszter is meglátogattak informálisan, egy kávézásra. Elég jó kapcsolatrendszerem van brit politikusokhoz, az Egyesült Államokban pedig elsősorban a republikánus párthoz. De nagyon-nagyon szeretném hinni, hogy még fennáll a Lantos-családhoz fűződő nagyon jó, már-már baráti kapcsolatom is.
