Ketten erre nem voltak képesek, az ő házuk ma is lakhatatlan. Utóbbiaktól, valamint a házát befejező családok egyikétől a kincstár – egy 2015 elején indított eljárás keretében –
visszaköveteli az állami támogatást.
Az esetről már írtunk, akkor még a családok fellebbeztek, ám a kincstár másodfokon is a támogatás visszaköveteléséről határozott. A felvett szocpol valamennyiüknél 2,7 millió forint volt, az ebből eredő adósság a kamatokkal 5,2 millióra hízott. Az 50 négyzetméteres házak árverése révén esetenként egy-kétmillió folyhat be (a 270 lelkes somogyi faluban egy jó állapotú, 3 szobás portáért 3-4 milliót adnak).
Így a támogatottak béréből vonják majd a tartozás nagyját. Errefelé alacsony a bér, legtöbbeknek a közfoglalkoztatás ad megélhetést,
így várhatóan halálukig fizetnek.
A bajba jutott családok azt mondják, nem tehetnek semmiről, áldozatai a kivitelezőnek, akiről utóbb kiderült, hogy Lakatos Jánosnak hívják, és úgy nyúlta le a pénzt, hogy más cégének pecsétjét ütötte a számlákra.
 |
Építési terület: a házak egy részét be sem fejezték
Reviczky Zsolt |
Lakatost egy másik ügyben csalásért becsukták, utána elköltözött a környékről, és senki sem tudja, hol van. Indult nyomozás a pamuki családok átverése miatt is Lakatos ellen, ám a vizsgálatot bizonyíték hiányában lezárták.
Így reménytelennek tűnik a három família helyzete. Különösen drámai annak a családnak a sorsa, amely befejezte a házát, és bent lakik két gyermekével.
Nem kérdéses, hogy a támogatást felvevő házaspárok hibáztak, amikor megbíztak a kivitelezőben, ám a felelősség csak részben az övék. A legfőbb bűnös Lakatos János. Felvethető a nyomozó hatóság felelőssége is, hisz egy egyszerűnek látszó ügyben nem tudott eredményt produkálni (hogy min siklott félre a nyomozás, abba a sajtó nem tekinthet bele).
Felelősség terheli az ügyben eljáró bankot, mivel 2005-ben – elfogadva saját szakértője véleményét – 95 százalékos készültségre utalta át a támogatást, holott a készültség ennek harmada volt.
A szakértő összejátszhatott a kivitelezővel, így neki is a hunyók közt lenne a helye. Ám a felsoroltak felelősségét a kincstár nem vizsgálhatja. Így csakis a szerződő feleken, vagyis a kárt elszenvedő családokon verik el a port, s teszik őket életük végéig „adósrabszolgává”.
Némi reményt ad számukra, hogy nemrég – a falu polgármesterének, Tóth Csabának a kérésére – felkereste a családokat a Szent Márton Caritas Alapítvány jogsegélyszolgálata.
A szervezet ügyvédei felvetették annak lehetőségét, hogy újra kellene indítani az ügyben a nyomozást a felelősök megtalálása érdekében. A másik út az lenne, vélik az ügyvédek, hogy a károsult családok méltányosságból kérjék tartozásuk elengedését.
