A szavazat érvényes, ha az egyéni jelöltek neve melletti, illetve – a listák esetében – a jelölő szervezetek megnevezése fölötti körbe a választó két, egymást metsző vonalat helyez el, tehát ikszet vagy keresztet rajzol. Ha azonban valaki más módon fejezi ki az akaratát, például bekarikázza egy jelölt nevét, esetleg több körbe is jelet tesz, a voks érvénytelen.
A Nemzeti Választási Iroda február 17-ig mindenkit tájékoztatott arról, hogy szerepel-e a névjegyzékben, és a levélből az is kiderül: ki-ki hol élhet a választójogával. A szavazáson való részvétel feltétele valamilyen érvényes személyazonosító okmány – személyi igazolvány, útlevél, vezetői engedély, illetve kártya formátumú ideiglenes személyazonosító igazolvány – és a lakcímkártya felmutatása. Aki ezeket nem viszi magával, vagy az irata lejárt, számítson rá, hogy nem engedik szavazni. Ez eddig is így volt.
Vasárnap számíthatunk a kampányhajrára
A rendszer szinte minden más eleme átalakult. Mindjárt itt vannak a kampányszabályok: korábban a településeken nemigen akadt olyan villanyoszlop, amelyet ne dekoráltak volna ki a pártok plakátjaival, s a televíziókból és rádiókból is folyt a politikai propaganda. Most viszont súlyosan korlátozták a közterületi kampányt – bár az Alkotmánybíróság ezt alaptörvény-ellenesnek találta –, végül is kiszorították a politikai hirdetéseket a kereskedelmi médiumokból, s maradt a közszolgálati rádió és tévé, de azokban az országos listát állító pártoknak csak percek jutottak. A politikai szervezeteket így megfosztották attól a lehetőségtől, hogy üzeneteiket igazán széles tömegekhez juttathassák el. Az óriásplakát-piacot uraló Fidesz közeli vállalkozás viszont gőzerővel támogatta a kormányoldalt.
Eddig tehát igen csendes volt a kampány, és a pártok leginkább lakossági fórumokkal, politikai gyűlésekkel, közvetlen kapcsolatfelvétellel próbálkoztak. Vasárnap azonban elszabadulhatnak az indulatok, mert az új szabályok szerint ma sincs kampánycsend. Igen valószínű, hogy ebben a helyzetben a pártok élni kívánnak legalább ezzel a lehetőséggel, és utolsó rohamra indulnak. Várhatóan házról házra járva igyekeznek majd a választókat voksolásra bírni, de talán bevetnek más eszközöket is, és akár hangosbeszélőn is győzködik majd az embereket. Ugyanakkor kedvcsinálóként akár gulyáspartit rendezhetnek – néhol a Fidesz támogatásával már meg is hirdettek ételosztást –, fuvarozhatják a szavazókörökbe az embereket, mert most már ez sem tilos. Szinte egyetlen korlátozás maradt: a szavazókörök bejáratától számított 150 méteren belül nem lehet kampányolni.
Kis különbség, nagy győzelem?
A korábbi parlamentben 386 képviselő dolgozott, a számuk most 199-re csökken. Eddig a mandátumok 45 százalékát – tehát 176 képviselői helyet – lehetett egyéni körzetben elnyerni, most ez 53 százalékra nő, vagyis 106 körzetben versengenek az egyéni jelöltek, és listáról 210 helyett csak 93 képviselő juthat be az Országgyűlésbe. A rendszerváltozás óta rendezett hat választás mindig kétfordulós volt, és az első forduló után lehetőség nyílott arra, hogy a pártok az eredmények ismeretében döntsenek az esetleges együttműködésről, ami elsősorban a kölcsönös visszaléptetéseket jelentette. Most egyetlen fordulóban dől el minden, és egyéniben az nyer, aki a legtöbb szavazatot kapta, tehát egyetlen voksnyi különbség elég a győzelemhez.
A változásoknak több következményük is van. A legfontosabb, hogy az egymással potenciálisan együttműködni képes ellenzéki erőket a Fidesz már a választás előtt politikai alkura kényszerítette, mert ha az egyéni körzetekben – amelyek aránya ráadásul a korábbihoz képest nagyobb – külön indulnak, egymástól vesznek el szavazatokat. Ezzel egyértelműen a jelenlegi kormányoldalt segítették volna, amely viszonylag egységes és stabil támogatói körrel rendelkezik.
Az új szisztéma szerint másként osztják ki a listás mandátumokat is, és a egyéni körzetekben vesztes pártokat támogató korábbi kompenzációs mechanizmus gyakorlatilag megszűnik. Az előző választásokon az országos listán töredékszavazatként írták jóvá az egyéni választókerületekben és a területi listákra leadott, de mandátumot nem eredményező voksokat, most azonban csak országos lista lesz, amelyre közvetlenül szavazhatunk. Innen képviselői helyet az a jelölő szervezet kaphat, amely megszerzi a listás voksok legalább öt százalékát, de ha két párt közösen indul, tíz, ennél több együttműködő esetében már tizenöt százalék a küszöb.
Ezzel nem lenne semmi baj, de változik a töredékszavazatok számítási módja is. Vagyis: a győztes jelölt után jóváírják azokat a voksokat, amelyekre az egyéni körzetben a mandátum megszerzéséhez már nem volt szükség. Ez azt jelenti, hogy ha valaki negyvenezer szavazattal lesz befutó, de a második helyezettet csak húszezren támogatták, 19 999 voks a nyertes listájára kerül. Lesznek tehát olyan voksok, amelyek kétszer hasznosulnak: hozzásegítették az egyéni jelöltet a mandátumhoz, és további képviselői helyet hozhatnak a pártlistáról is.
Azzal, hogy az egyéni mandátumok súlya nőtt, a korábbinál önmagában fokozottabban érvényesül a többségi elv, hiszen a 106 körzetben akár 106 szavazatnyi különbség elég ahhoz, hogy a nyertes mindent vigyen. A területi listák megszüntetése – amely valamelyest szintén az arányosítást szolgálta –, valamint a győztest is támogató kompenzáció bevezetése pedig még tovább fokozza a rendszer aránytalanságát. Vagyis: míg 2010-ben 53 százalék kellett a kétharmados többséghez, most elég lehet a 35-40 százalékos támogatottság is.
Vasárnap késő este – esetleg csak éjfél körül, mert a korábbinál jóval több jelölt miatt lassabban folyik majd a szavazatok összesítése – már nagyjából tudni fogjuk, hogy mely párt hogyan végzett. A végleges eredményre azonban még akár egy-másfél hetet is várni kell, mert haza kell hozni az urnákat a külképviseleti szavazókörökből, összesíteni kell a levélben érkezett voksokat, és érkezhetnek jogorvoslati kérelmek is. A ma éjszakai előzetes eredmények azonban alapvetően nemigen változnak majd.
Egyértelműen a Fidesz felé lejt a pálya
A választások előkészítése során a Fidesz számos más ponton is a maga javára alakította a szabályokat. A korábbi 176 választókerület határait mindenképpen át kellett rajzolni, mert az egyes körzetekben lakók száma között jelentős különbségek voltak, de ezt az egyéni képviselők számának 106-ra csökkentése is elkerülhetetlenné tette. A határokat azonban a korábbi választási eredmények figyelembevételével alakították ki. A billegő körzetekhez például – azokhoz, ahol a bal- és a jobboldal között hagyományosan viszonylag kiegyenlített erőviszonyok voltak – hozzácsaptak stabilan „fideszes" területeket.
Az egyébként is megosztott ellenzék további szétforgácsolódását elősegítendő ugyancsak bevetettek néhány trükköt. Ilyen a jelöltállítás feltételeinek könnyítése: a lényegesen nagyobb körzetekben – a korábbi 750-nel szemben – ezúttal elég volt ötszáz ajánlást összegyűjteni az induláshoz. Országos listát sem nehéz már állítani, hiszen ehhez csupán 27 egyéni jelöltre – 13 500 támogató aláírásra – van szükség. Ráadásul még kedvet is csináltak a választáson való induláshoz: az egyéni jelölteknek egymilliós, a listát állító pártoknak – attól függően, hogy hány körzetben tudnak indulni – 149 milliótól 597 millióig terjedő kampánytámogatást ígértek.
Jöttek tehát a kamupártok és a bizniszjelöltek: hatvan párt 2600 jelöltje után vitték el az ajánlóíveket az országgyűlési egyéni választókerületi választási bizottságoktól, további százan pedig függetlenként próbálkoztak. Végül 1531-en maradtak versenyben, így körzetenként átlagosan csaknem tízen versengenek a mandátumért. Listát 18 párt állíthatott, s rájuk valamennyi szavazókörben lehet majd voksolni. Mindez új országos csúcsot jelent – ennyi jelölt és lista még sosem volt –, s ezzel alaposan sikerülhet összekeverni a kevésbé tájékozott embereket, akiket az is elbizonytalaníthat, hogy hasonló nevű formációk közül kell választaniuk.
Mellesleg igencsak érdekes, hogy a résztvevők közül ki és milyen törvénysértések útján szerezte meg az induláshoz szükséges ajánlásokat. A kisebb pártok az ajánlóíveket állítólag egymás között csereberélték, és az ajánlók adatait kézzel másolták át, majd az aláírásokat egyszerűen odahamisították. Több ilyen ügyben rendőrségi eljárás folyik, de mire bármi kiderülne, a választásnak régen vége, és akkor már senki sem tudja majd megmondani, hogy az esetleges visszaélések mennyiben befolyásolhatták az eredményeket.
106 választókerület mindegyikében egyébként csak négy párt, illetve pártszövetség – a Fidesz–KDNP, a Jobbik, az LMP és a baloldali ellenzéki szövetség – jelöltjei indulnak. Ez a négy politikai formáció egyenként 597 milliót kap, és a jelöltek után jár még további 106 millió. Két párt tudott nyolcvannál több embert állítani, ezek 450-450 milliót tehetnek zsebre. Öten legalább 54 körzetben indulnak, ami egyenként nem egészen háromszázmilliót ér, míg nyolcan csak a listaállítás minimális feltételét teljesítették – vagyis 27-nél több, de 54-nél kevesebb egyéni körzetben lesznek jelen, ők 149-149 milliós támogatásra tarthatnak igényt. Az 1500 egyéni jelölt egy-egymilliójával együtt így hét és fél milliárdot osztottak ki.
A pénzzel elvileg el kell számolni, de igazán csak az egyéni jelöltek esetében, akik külön kincstári számláról költhetnek – ez akkor is igaz, ha a pénzről lemondtak a pártjuk javára –, és a bizonylatokat be kell majd mutatniuk. Elvileg a pártszázmilliókat sem lehet bármire költeni, de azok felhasználását kevésbé ellenőrzik. Az Állami Számvevőszék hivatalból csak azoknál a pártoknál vizsgálódik, amelyek mandátumot szereznek, a többieknél viszont csak más jelölt vagy jelölő szervezet bejelentése alapján.
A határon túliak nemigen szólhatnak bele
A Fideszről már korábban tudni lehetett, hogy választójogot szán a határon túliaknak, bár nem ezt deklarálta. Aztán persze megadta. Arra számítottak, hogy akik 2011 óta a kedvezményes honosítási eljárásban magyar állampolgárságot nyernek, a kormányoldalra szavaznak. Ők több mint félmillióan vannak, és 232 ezret közülük fel is vettek a szavazók névjegyzékébe. Igaz, csak a pártok országos listáira szavazhattak. A voksot tartalmazó küldeménynek szombat éjfélig kellett beérkeznie a Nemzeti Választási Irodához.
A szombat délutáni adatok szerint azonban valószínű, hogy a regisztráltak egy része nem kíván élni a választójogával, legalábbis ezt jelzi, hogy addig mindössze százezer levél jött meg. A már feldolgozott mintegy hetvenezernyi voks legalább húsz százaléka ráadásul érvénytelen. Nem tudni, pontosan hány szavazat érkezik majd a határon túlról, de az máris igen valószínű: nem lesz annyi, hogy a kettős állampolgárok akár csak egyetlen listás mandátum sorsát is érdemben befolyásolják. Úgy tűnik, ez a próbálkozás kevés sikerrel jár.
Kisebbségek képviselet nélkül
Büszkén hangoztatta a kormányoldal, hogy végre megoldotta a nemzetiségi kisebbségek parlamenti képviseletének ügyét. A kisebbségeknek kedvezményes országgyűlési mandátumot ígért: a nemzetiségi képviselői hely megszerzéséhez szükséges voksok számát úgy határozzák meg, hogy az összes országos listás szavazatot osztják kilencvenhárommal, majd még néggyel, és az a kisebbség, amely legalább az e művelet eredményeként adódó számnak megfelelő számú voksot szerzett, egy mandátumhoz jut.
Csakhogy ehhez kellett volna legalább 20-25 ezer kisebbségi szavazó, de a legnépesebb roma közösség tagjai közül is mindössze 14 ezren regisztráltak. A csekély érdeklődés magyarázata az lehet, hogy el kellett dönteni: az érintettek a pártok vagy a kisebbségek listájára akarnak-e voksolni. Miután a választáson roma párt is indul, könnyen lehet, sokan inkább azt akarják támogatni. Egyébként a németek valamivel többen vannak, de a 15 ezer fő is kevés a kedvezményes mandátumhoz. A másik 11 kisebbségnek pedig nyilvánvalóan esélye sem volt arra, hogy kiállítson ennyi szavazót. Így be kell érniük a nemzetiségi szószólói poszttal: a szószóló jelen lehet a parlament ülésein, felszólalhat, javaslatokat tehet, de nem szavazhat.
