Andrea egy hét múlva hívta vissza az ingatlanost. A telek akkor már nem volt meg, valaki más boldogan beleugrott helyette az ügyletbe.
Politikai megrendelésre bedobtak egy ötletet
Tíz plusz tízmillió forint valóban nagy csábítás. Esetenként felülírhat, módosíthat egy életstratégiát is. Egyénenként, átmenetileg. Az országos folyamatokat azonban legfeljebb rövid ideig befolyásolja. Hatása inkább politikai szempontból jelentős, mintsem gazdasági-társadalmi értelemben – véli Hegedűs József szociológus, a Városkutatás Kft. egyik társigazgatója.
– Mindenféle szakmai előkészítés nélkül, politikai megrendelésre bedobtak egy ötletet, amelyhez menet közben írják a szabályokat. Ez csak fokozza a társadalom egészét átjáró bizonytalanságot, amely miatt sokan külföldön próbálnak szerencsét. Így ezeket a családokat aligha bírja maradásra a csok. Elvégre ők éppen a kiszámíthatatlanság miatt nem vettek lakást, vállaltak gyermeket itthon, és épp emiatt költöztek ki. A saját ingatlan ugyanis csupán egyetlen elem a döntési mechanizmusban, elvégre a fenntartásához megfelelő munkahely is kell, ráadásul a kettőnek nem árt viszonylag közel lennie egymáshoz. S ez a legnagyobb baj a csokkal. Az ingyenmilliókból Budapesten és környékén, illetve a nyugati városokban, ahol munka lenne, csak saját milliókkal kiegészítve építhető, vásárolható megfelelő méretű új lakás. S ez az elszabaduló árak miatt egyre inkább így lesz. De még vidéken is szükség van valamennyi önerőre. Minél kevesebbet kell hozzátenni, annál biztosabb, hogy a közelben nincs munka.
Hegedűs József szerint könnyen megismétlődhet a 1994-es csalássorozat, amikor egy egész iparág épült a szocpolos ingatlanbizniszre. Deprimált települések rissz-rossz telkein egész házsorok épültek, miközben lakóiknak esélyük se volt arra, hogy munkát találjanak a környéken. S hiába fülelték le később a csalókat, az áldozatok bennragadtak használhatatlan lakásukban, csődbe ment életükben. Ennek kivédésére a jelenlegi szabályrendszer sem alkalmas. Állandó lakáspolitikai kontroll nélkül még a 2000-es évek ötvenmilliárd forintos bérlakásprogramjának keretében jó minőségben, drágán megépített bérlakások is lerohadtak, alig szolgálva a célt, amiért létrehozták őket.
Terven felül szinte egy gyerek sincs
Az új csok az elhíresült hitelkamat-támogatási csapdába is beleesik. Az első Orbán-kormány által elindított – majd kényszerűen az utána következők által folytatott – akció során irtózatos pénzt öltek a gyermekvállalás és a lakásépítés kapcsolt serkentésébe. S hiába állították le négy év után a programot óriási költségvetési terhei miatt, így is 1200 milliárdot emésztett fel eddig. A gyerekvállalási kedv ugyan átmenetileg nőtt, de ez a kutatások szerint csak a tervezett szülések előrehozását jelentette. Terven felüli gyermekek alig-alig születtek. Az új lakások száma 2004-re 44 ezerre ugrott fel, de utána meredek csökkenésnek indult. Az elmúlt években már történelmi mélységeket elérve alig tízezer új lakás épült évente.
Az Orbán-kormány akkor és most is a középosztályt támogatja. A csok és főként a kedvezményes hitel nem a szegényeknek szól, nekik marad a lakásbérlés.
Jó esetben ebből valamennyi az albérletek piacát fogja duzzasztani. Csakhogy ez a kínálat nem feltétlenül találkozik majd a kereslettel. Kereslet ugyanis az olcsó piaci albérletekre, illetve a szociális bérlakásokra lenne. Ám ebből alig akad. A fizetőképes kereslet pedig korántsem olyan nagy. Aki viszonylag stabil pénzügyi alapokon áll, az nem bérel, inkább vásárol. A szocializmus alatt mesterségesen elnyomott tulajdon iránti vágy elemi erővel tört a felszínre a rendszerváltozás után, és azóta sem mérséklődik. Holott Nyugat-Európában, illetve az USA-ban korántsem szegénységi bizonyítvány a lakásbérlés. Inkább a mobilitás záloga.
Az állam sorban dobja majd ki a családokat?
Ma már nálunk sem nagyobb a jogi kockázat lakásbérléskor, mint a hitel segítségével bonyolított lakásvásárlás esetén. Főként akkor, ha azt három gyerek vállalásával kombinálva teszik. A hitel bedőlése, a tulajdon elvesztése sokkal mélyebbre lökheti a családot, mint ha az egyik bérlakásból a másikba kell költözni. A határozott idejű szerződések nem is mondhatóak fel váratlanul megfelelő indok nélkül. Bár ehhez megfelelő szerződést kell kötni – ismeri el dr. Hidasi Gábor ügyvéd, aki arra is felhívja a figyelmet, hogy a végrehajtási törvény módosításával sokkal egyszerűbbé vált kitenni a nem fizető bérlőt. Bár ez nem oldja meg a szociális lakáskérdést. Az államnak azok számára kellene bérlakás-építési programmal fedelet nyújtania, akik sem vásárolni, sem fenntartani nem tudnak egy lakást.
Az Orbán-kormány tulajdonképpen egy régi recepthez nyúl vissza a lakásvásárlás és a gyermekvállalás ösztönzésének összekapcsolásával, csak éppen ez most a piacgazdasági hitelezési rendszer feltételei mentén valósul meg. S ez egyúttal gátat is szab a vállalkozó kedvnek. A csok önmagában nem elegendő, a kedvezményeshitel-kérelmeket pedig azok a bankok bírálják el, amelyek egyszer már csúnyán megégették magukat a devizahitelekkel, és amelyekre szoros hámot rakott a hitelezési gyakorlat állami szigorítása. S ez – félreértés ne essék – most sem enyhült. Az eladósodás így korántsem megy majd olyan könnyen, mint a 2000-es évek elején.
Ráadásul sok még a bizonytalanság az alkalmazásban. Nem tisztázott például, hogy mi lesz, ha különköltöznek az élettársak, és eladnák a csokos lakást. Mi történik a kedvezményes hitellel, ha a gyermekvállalás nem teljesítése miatt ugrik a csok? Azt is vissza kell fizetni? S ki fogja ezt behajtani? Az állam sorban dobja majd ki a családokat, akik a kormány biztatására ugrottak bele a lakásvásárlásba? Aligha. Ha ez a bankokra hárul, akkor még kisebb lelkesedéssel folyósítanak majd államilag támogatott hitelt.
Kitekintő
Egyesült Államok Mike és Lily, a harmincas évei közepén járó amerikai házaspár gyakran költözik, most mégis úgy döntött, házat vesz Washingtonban. – Egy darabig maradunk. De ha mégsem, egy házat bármikor el lehet adni, nem? – válaszolta Mike arra a kérdésre, hogy a vásárlás letelepedést jelent-e. Az amerikaiak többsége mobil, egy állás kedvéért elköltözik akár az ország másik végére is, ám eközben álmuk a saját ház kerttel. Utóbbi kedvéért súlyos jelzáloghiteleket is hajlandók felvenni – ezt használták ki a felelőtlen hitelezők is a kétezres évek elején. A helyszíntől függ, hol éri meg vásárolni vagy bérelni, ennek kiszámításához weboldalak is segítséget nyújtanak. A Smartasset.com szerint a pennsylvaniai Pittsburghben már akkor megéri házat vagy lakást venni, ha csak 4,3 évig marad ott valaki. Los Angelesben közel kilenc, New Yorkban 15 év kell, hogy visszahozza a befektetést az ingatlan.
Németország A legtöbben albérletben laknak, a szövetségi köztársaságban hatalmas a választék bérlakásokból. A piacon mindenki megtalálhatja az árban és alaprajzban számára legkedvezőbbet – az egészen kicsi garzonoktól kezdve a hatalmas kerttel „feldíszített” villákig. A német törvények erősen védik a bérlői jogokat. A nagykoalíció a szociáldemokraták nyomására tavaly márciusban fogadta el a „lakbérféket”. Ennek értelmében a lakbérárakat a kétévente frissített „ártükör” alapján lehet meghatározni. A fék pedig úgy lép működésbe, hogy a helyi átlagárra az ingatlant kiadó legfeljebb tíz százalékot tehet rá. A legdrágább település München, a bajor fővárosban a négyzetméterenkénti ár meghaladja a 15 eurót, a bajor fővárost Frankfurt és Stuttgart követi 12 euró/négyzetméter feletti bérleti díjjal. – Régen Berlin olcsó volt és szexi, mára csak a szexi maradt – nyilatkozta lapunknak egy a német fővárosban élő magyar fiatal, aki szerint 2011 óta hatványozottan nőnek a bérleti árak. Mint mondja, az Airbnb és a menekültválság csak tovább ront a helyzeten. Jelenleg a külvárosban 450-500, a belvárosban közel 1000 eurót kell fizetni havonta.
Ausztria Az osztrákok többsége saját, vidéki házról álmodozik, ám kevesen engedhetik meg maguknak. A felnőtt lakosság mindössze 47 százaléka büszkélkedhet saját ingatlannal, közülük is mindössze 12,4 százaléknak van saját kertes háza, a többség lakásban él – derül ki a RE/MAX Europe ingatlanforgalmazó felméréséből. A lakásárak nagyban függnek az ingatlan elhelyezkedésétől, a belvárosi lakások jóval drágábbak, különösen igaz ez Bécsben, ahol az Expatistan szakportál adatai szerint egy 46 négyzetméteres lakás bérleti díja 600 euró körül mozog, azonban a divatosabb környékeken akár 800 eurót is elkérhetnek. Egy 85 négyzetméteres lakás díja a kevésbé felkapott környéken 1000, míg a belvárosban több mint 1300 euró.
Nagy-Britannia A brit kormány a krónikus lakáshiány enyhítésére egymillió új lakás építését célozta meg 2020-ig. Hogy miből és hogyan, egyelőre talány. 2011 és 2014 között ugyanis kevesebb mint 460 ezer új otthon épült az Országos Lakhatási Szövetség becslése szerint, miközben kétszer ennyire lett volna szükség. Az ország bizonyos területein akkora a lakáshiány, hogy az árak sokak számára elérhetetlen magasságokba szöktek fel. A Nationwide ingatlanszövetkezet 2015 végi adatai szerint tavaly 4,5 százalékkal nőttek az ingatlan-árak, az Egyesült Királyságban így egy lakás ára átlagosan közel 200 ezer font, vagyis 82 millió forint. Míg Londonban 2014-ben átlagosan havonta 1400 font bérleti díjat, addig most a belvárosban közel 1600-at kérhetnek el. Brightonban 1000, Edinburghben 800, Manchesterben 700, Belfastban 600 font körül alakulnak az átlagos bérleti díjak.
(Kőműves Anita–Veres Dóra)
