– magyarázta Krisztián.
A pár nagyobb jövőt lát a norvég oktatásban, mint a magyarban. Fiuk egy integrált, hallássérültekre specializálódott óvodába jár, ahol a gyerekek fele halló. Itt – ellentétben a magyar hallásfejlesztési szokásokkal – mind jelnyelven, mind hangzó nyelven (norvégul) folyik az oktatás. Szülőként ők is kaptak egy tízéves jelnyelvi tanfolyamot, évente négy hetet töltenek a képzésen, a munkahelyüktől addig is kapják a fizetésüket. A norvég élet mellett szól az is, hogy komoly aggodalommal tölti el őket
a magyar iskolákban kötelezővé tett erkölcsi és vallási nevelés.
– Egyáltalán nem szeretnénk, hogy a gyerek végigüljön egy olyan erkölcsórát, ahol arról mesélnek neki – esetleg a pap, mert nincs más, aki órát tartson –, hogy az aktuális magyar kormány szerint mi az erkölcsös, s mi nem, vagy például miként értelmezik a család fogalmát. Nem akarjuk, hogy a gyerek ott üljön, és azon kelljen gondolkoznia, hogy akkor most a szüleimmel mi van – hangsúlyozta az édesapa.
|
Elegük van abból, hogy Magyarország nem tart sehová, a homofóbia mindennapossá vált
Elisah Nouvelage / Reuters |
A párnál a fiuk oktatása mellett az is számított, hogy a párkapcsolatuk Norvégiában teljes jogú házasságnak számít. A pár Magyarországon kötött bejegyzett élettársi kapcsolatot, itthon viszont a papír nem ad a gyerekükre kölcsönös jogosultságot. Norvégiában tettek egy nyilatkozatot, és teljes körű szülői jogaik vannak.
Alaptörvényre hivatkozva
Hazánkban 2009. július 1-jén vezették be a bejegyzett élettársi kapcsolatot. A törvény alapján két azonos nemű személy anyakönyvvezető előtt kötheti össze így az életét. A KSH adatai szerint évente mintegy 30-45 pár él ezzel a lehetőséggel. A bejegyzett élettársi kapcsolat bevezetése óta azonban nem sok változás történt az LMBTQI (azaz leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű, queer és interszexuális) emberek jogai területén.
Dombos Tamás, a Háttér Társaság jogsegélyszolgálatának munkatársa lapunknak elmondta, hogy az intézmény bevezetése óta csak egy pozitívnak mondható változásról beszélhetünk. Ez a 2012-ben elfogadott büntető törvénykönyv, amelybe a szexuális irányultság és nemi identitás szerinti gyűlölet-bűncselekmények nevesített büntethetősége is bekerült. Negatív lépésnek tekinthető viszont, hogy az alaptörvényben a házasság intézményét úgy definiálták, mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot, mint a nemzet fennmaradásának alapját.
– Európai szinten a kormány korábban nem akadályozta az LMBTQI-jogokat, ehhez képest az elmúlt időszakban kétszer is így tett – emlékeztetett Dombos.
Legutóbb március elején Brüsszelben. Az Európai Bizottság előkészített egy cselekvési tervet, amit a holland elnökség a foglalkoztatási tanácsülés elé vitt. A javaslat elfogadása állást foglalt volna az LMBTQI-közösség tagjainak egyenlőségét biztosító bizottsági és tagállami erőfeszítések mellett. Magyarország egyedüliként megvétózta az intézkedést. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma az alkotmányra, a családi értékekre és az európai értékekre hivatkozva magyarázta a kormány döntését. Dombos szerint semmi olyan nem volt a cselekvési tervben, ami ezeket a dolgokat érintette volna. Magyarország tehát az elmúlt időszakban következetesen keresztbe fekszik az ilyesfajta európai uniós kezdeményezéseknek, miközben más országok nem ütköznek meg a javaslatokon.
A katolikusok sem előítéletesek
Katának már a gimnáziumban evidens volt, hogy nem Magyarországon fog élni. Ausztriában járt főiskolára, majd Észak-Írországban volt gyakorlaton, végül Írország második legnagyobb városában, Corkban kapott munkát. Öt éve él a szigetországban. Esetében inkább gazdasági okai voltak annak, hogy külföldön talált otthonra.
– Én csak oda-vissza repjegyet veszek – mondta a párkapcsolatban élő hölgy, aki szerint egy külföldi partnerrel nem lenne ideális hazatérni. A 31 éves nőnek nem tetszett, hogy Magyarországon nem tesznek az emberek azért, hogy jobb legyen az életszínvonal. – Írországban sincs kolbászból a kerítés, de ott mégis megpróbálják megoldani a problémákat, s nem panaszkodnak – tette hozzá. Emellett az írek sokkal elfogadóbbak is.
– Az edzőteremben akartunk egy páros bérletet venni, és semmiféle diszkrimináció nem ért minket azért, mert egy leszbikus pár vagyunk – mesélte. Kata szerint mivel Írország egy mélyen katolikus ország, az embereknek volna okuk a másságból problémát csinálni. Ennek ellenére ők voltak az első olyan európai uniós tagállam, ahol népszavazás útján döntöttek az azonos neműek házasságáról.
A 2015. május 23-án tartott voksoláson toronymagasan győztek az igenek, és engedélyezték az LMBTQI-emberek számára is a jogintézményt.
– Mindenki melléállt, mindenki elment szavazni – emelte ki Kata, aki szerint hiába ellenkeztek a papok, a hívők az egyenlőséget választották.
A negyvenes éveiben járó Mónika is a jobb életkörülmények miatt költözött ki Németországba. 2010 óta él a türingiai Erfurtban. Magyarországon informatikusként dolgozott, de miután túlkorosnak találták, nem tudott elhelyezkedni. – Itt nem számít, ha idősebb vagy. Ha dolgozol, ugyanúgy befogadnak, mint bárki mást – magyarázta Mónika.
Az már csak kellemes meglepetés volt számára, hogy szerelmével úgy élhet Németországban, mint egy heteroszexuális pár. Magyarországon próbálkoztak a bejegyzett élettársi kapcsolattal, de falakba ütköztek. – Amikor otthon a bejegyzett élettársi kapcsolatról kérdeztem a hivatali ügyintézőt, csak furán nézett rám – meséli az asszony, aki végül Németországban jegyeztette be élettársi kapcsolatát szerelmével. Egyelőre nem tudják, meddig maradnak, de abban már nem bíznak, hogy nagy változások történnek majd az elkövetkezendő években Magyarországon. – Most jól élünk, jó helyen vagyunk, boldogok vagyunk, csak ez számít – hangsúlyozta.
Hazajönne, ha boldogan élhetne
– Nagyon hiányzik Magyarország – mondta egy másik leszbikus nő lapunknak. Angéla 2006 óta él Skóciában, Edinburgh-ben. Hazajönne, ha itthon is boldogan élhetne feleségével, akivel 2015 nyarán kötött házasságot. Párja nevét is felvette. Mint mondta, soha nem volt ebből problémája. Ha felhívta a bankot vagy a hivatalt, s megkérdezték, hogy hívják a férjét, bátran mondhatta, hogy valójában felesége van. A tapasztalata az, hogy Magyarországon ez nem így működne.
A 38 éves asszonyt pár hónapja családi tragédia érte, elvesztette édesapját. Szerelmével együtt hazajöttek a temetésre. – Amikor felolvasták a nevem, és azt mondták, hogy a feleségem Mandy, a fél rokonság majdnem leesett a székről.
Volt olyan, aki nem is nyilvánított részvétet csak emiatt
– mesélte Angéla, aki több évig dolgozott a budapesti melegéjszakában.
– Otthon az volt az érzésem, hogy alacsonyabb rendű ember vagyok. Nem akartam szégyenben élni. Rosszul éreztem magam – magyarázta. A most főnővérként dolgozó asszony hangsúlyozta, kint egyáltalán nem éri diszkrimináció. A városban, ahol él, teljesen normális, ha két fiú vagy két lány kézen fogva sétál az utcán.
Angélához hasonlóan Balázs és András is az Egyesült Királyságot választotta új lakhelyeként. A pár 2015 őszén költözött ki Oxfordba. A harmincas éveiben járó András szemorvosként praktizál, míg 29 éves párja egy kávézóban dolgozik. Egyikük sem tervezi, hogy hazajön Magyarországra.
– Miután munkát ajánlottak nekem, fel sem merült bennem, hogy otthon maradjak – mondta lapunknak András, aki már nagyon régóta gondolkozott azon, hogy máshol kezdene új életet. Hasonlóan vélekedett párja, Balázs is, aki már korábban is dolgozott külföldön. Mindkettejük számára fontos volt, hogy Nagy-Britanniában szabadon élhetnek, és nem éri őket hátrányos megkülönböztetés azért, mert melegek.
– Elegünk lett abból, hogy Magyarország nem tart sehová, s
a homofóbia mindennapossá vált
– jegyezték meg mind a ketten. Az általuk elmondottakat támasztotta alá Dombos Tamás: – Körülbelül kéthetente érkezik hozzánk bejelentés. Ezek többsége munkahelyi zaklatás, egészségügyi intézményekben történő szolgáltatásmegtagadás vagy kifejezetten erőszakos jellegű bűncselekmény – magyarázta Dombos, aki hozzáteszi, hogy az áldozatok az esetek többségében nem merik jelenteni a diszkriminációt.
A jogász szerint probléma, hogy a homofóbia és transzfóbia a politikai napirend részévé vált, a miniszterelnök és vezető politikusok tesznek kirekesztő megjegyzéseket, amivel aláássák az állami intézményekbe vetett bizalmat. – Hogyan bízzon meg az LMBTQI-közösség a magyar bíróságban vagy a rendőrségben, ha a politikusok nyíltan homofóbok és transzfóbok? – tette fel a kérdést a Háttér munkatársa. Dombos szerint a jelenlegi kormány üzenete a magyar LMBTQI-közösség számára egyértelmű: „Legyetek elégedettek azzal, amit eddig kaptatok, mert több nem jár."
