Ez azt jelenti, hogy egy esetleges elmarasztaló ítélet esetén jogilag legalább tiszta lappal folytathatják az életüket, mintha mi sem történt volna. „Csak” a több százezres, egy vádlott esetében kétmilliós bűnügyi költség terhelné a vádlottakat. Nem valószínű azonban, hogy a perben magukat következetesen ártatlannak való főrendőrök szó, azaz fellebbezés nélkül elfogadnának egy esetleges elmarasztaló döntést. Mint ahogy az sem, hogy az ügyészség tudomásul venne egy felmentő ítéletet. A másodfok tehát szinte borítékolható.
Szinte napra pontosan az őszödi beszéd kiszivárogtatásának hetedig évfordulóján kezdődött a per, amely főbb vádpontjai az MTV ostromával összefüggő rendőri intézkedésekhez kapcsolódnak. Ahhoz, hogy miért nem volt megfelelően felszerelve a támadások kezdetén oda vezényelt Baranya megyei század, amelynek tagjait valójában egy gyakorlatra rendelték fel aznap a fővárosba, és így csöppentek a Budapesten évtizedek óta nem tapasztalt utcai megmozdulások kellős közepébe.
|
Az MTV székházának ostroma 2006 őszén
Reviczky Zsolt |
Az elsőrendű vádlott a zavargások kirobbanásakor az Interpol közgyűlésén külföldön tartózkodó Bene László volt országos rendőrfőkapitány. A többi vádlott: Gergényi Péter volt budapesti főkapitány és Dobozi József, a Rendészeti Biztonsági Szolgálat (ma Készenléti Rendőrség) parancsnoka, továbbá 11 alacsonyabb beosztású, az MTV ostroma idején különböző, a végrehajtó állományt közvetlen irányító parancsnoki beosztást betöltő főtiszt.
A vádpontok között szerepel, hogy a rendőri vezetők nem gondoskodtak az MTV épületének védelmére küldött rendőrök megfelelő felszereléséről. Emlékezetes, hogy a rendőrök pajzsai pillanatok alatt összetörtek, amikor a támadók kőzáport zúdítottak rájuk.
Azzal is vádolják őket: bár látták, hogy parancsaikat alárendeltjeik nem hajtották végre, ennek okáról nem kértek jelentést, más módon sem tájékozódtak, és nem gondoskodtak új helyszíni parancsnok kinevezéséről sem, aki a feladatot képes lett volna végrehajtani, illetve végrehajtatni. Mindezeken túl a vádpontok között olvasható, hogy – később, az utcai csatározások elmúltával – nem indítottak vizsgálatot amiatt, hogy az utcai összecsapásokban azonosító jel nélküli rendőrök is nagy számban vettek részt.
A perben a vádlottak (már aki hajlandó volt vallomást tenni közülük) nem mindig emlékeztek, hogy a kritikus pillanatokban ők éppen hol voltak, s arra sem, milyen döntéseket hoztak. Mintha amnéziás lett volna a történtek óta mindenki. Egyedül az ügyben tanúként meghallgatott Gyurcsány Ferenc volt az, aki majdnem mindenre emlékezett, és aki évek múltán is kiáll az akkori rendőri vezetés mellett.
