Az elismerő oklevél jól mutat az iroda falán, és a polcon díszelgő dísztárgyat mutogatni lehet az üzleti partnereknek. Azt már ember meg nem mondja, hogy melyik, mennyit ér és persze, hogy mennyibe került. Mert sokszor fizetnek érte, többnyire nem közvetlenül, készpénzben,
hanem hirdetési felület vásárlásával.
Többek között ezért is látnak fantáziát a hírportálok és újságok a díjosztásban. Kölcsönös érdeke ez autógyártónak és a médiának is: kézfogás, vakuvillanás, szóval egy kis reflektorfény és publicitás. Ami azért korántsem garantált széles körben, hiszen miért is hozná le a vetélytárs magazin a hírt, tudósít ő majd a sajátjáról.
Csodagépekkel tarolnak a magyar egyetemisták
A hatékony energiafelhasználás a főiskolai és egyetemi versenysportokban is fontos szempont: van, ahol a megtett távolság, van, ahol a sebesség és gyorsulás számít a győzelemnél, de van olyan Formula, ahol mindegyiket értékelik, olykor igazi túlélőtúrán. Részletek a szerdai Kerékvilágban!
A legismertebbet, az európai Év Autóját 1962-ben a leginkább csak hazájában népszerű holland lap, az Auto Visie főszerkesztője alapította: Fred van der Flugt 2002-ben elhunyt, a díj azonban nélküle is megáll a lábán. Igaz, az autós Oscarnál is voltak nagy melléfogások vagy – hogy finomabban fogalmazzunk – jelentős eltávolodás a kitűzött céltól, mely eredetileg tömegmodelleket preferált.
Pedig már az első győztes, a Rover 2000-es sem volt éppen az, ahogy a méregdrága Porsche 928-as sportkocsi és a Dallas sorozatból ismert olajmágnás autó, a Mercedes 450 SL sem. És hiába volt műszakilag zseniális a Wankel-motoros Ro80-as, az NSU márka eltűnt, csakúgy, mint a kétszeres győztes Simca (1976 és 1979). Voltak forradalmi megoldású családmodellek is, például az 1965-ös év autója címet elnyert Renault R 16-os. A 2015-ös Év Autója díjat a Volkswagen Passatnak ítélte a 22 országból verbuválódott és 57 szakújságíróból álló zsűri, mely tavaly a Peugeot 308-ast tartotta a legjobbnak. A tizenhétezer eurónál olcsóbb modelleket értékelő Auto-Best díját az Opel Corsa kapta.
Januárban, a detroiti szalonon huszonegyedik alkalommal osztották ki az Észak-amerikai Év Autója díjat, melyet az ötvenhét újságíróból álló nemzetközi szakmai zsűri a győri motorral szerelt Volkswagen Golfnak ítélt. A héten látogatható New York-i motorshow-n tizenegyedszer hirdették ki az Év Világautója díj győztesét: a huszonkét országot képviselő 75 tagú zsűri a Mercedes C modellt tartotta a legjobbnak, döntős volt még a VW Passat és a Ford Mustang.
A sportautóknál és a luxuskategóriában is a Mercedes lett az első az AMG GT-vel, illetve az S Coupéval. A környezetbarátoknál a BMW i8-as, a formatervezési kategóriában a Citroën Cactus lett az első, utóbbi egyébként egy év alatt harmincnál több díjat kapott. És ezzel még nincs vége a díjdömpingnek, hiszen következik az év motorja, kisteherautója, kamionja, kabriója meg a többi.
A legnagyobb európai piacon verseng az olvasók kegyeiért és szavazataiért a két nagy sajtóbirodalom, a német gazdasági érdekeket igencsak következetesen képviselő és szinte valamennyi európai országban jelen levő Motorpresse és Auto Bild kiadó.
A stuttgarti székhelyű médiabirodalom az olvasókkal szavaztat, a hamburgiak hírességekkel is pontoztatnak az Arany Kormány- és Zöld Kormány-versenyen. Van néhány díj, aminek nem örültek a gyártók: a legrondább és legrosszabb autóinak mezőnyében a SsangYong Rodius és Yugo 45-ös „nyert”, utóbbit néhány amerikai kereskedő anno ráadásként adta a harmincezer dollárnál drágább autók vevőinek, de így sem kellett.
Az évszázad autója
Világhálós szavazás és a 132 tagú szakmai zsűri titkos döntése után 1999 decemberében a T Fordot választották az évszázad autójának.
A Car of the Century eredményhirdetésén Henry Fordot az évszázad autós vállalkozójává választották
