Újra „bőgnek” a szinte teljesen hangtalan villanymotorok: a második szezonjában járó Formula–E sorozatban következik a második félidő, és ősztől betétfutamként már robotpilótáknak szerveznek viadalokat a sorozat kitalálói. Vad ötletnek hangzik, ahogy annak idején maga az e-motorokra épülő széria. Nem kevesen voltak, akik a Formula–E indulása előtt temették az új vállalkozást, ám az izgalmas városi futamok rácáfoltak a kétkedőkre.
A villanyautókra épülő sportág egyre népszerűbb, amit annak is köszönhet, hogy a csapatokat több egykori Forma–1-es pilóta erősíti. Az általuk vezetett gépek álló helyzetből három másodpercnél rövidebb idő alatt érik el a százas tempót, és 250 km/óránál nagyobb sebességre képesek. A szűk városi pályák és persze a biztonsági követelmények miatt tempójukat 200-ra, teljesítményüket 133 kilowattra (180 LE) limitálták. Előzéskor azonban a push-to-pass (vagyis nyomd és előzz!) gombbal feloldható a műszaki korlátozás, így néhány másodpercig rendelkezésre áll a teljes – 270 lóerőnyi – rendszerteljesítmény.
Az autók előírt minimális tömege 800 kg, ebből 200 kg az akkumulátor, ami azért is különlegessé teszi a versenyeket, mert az akkuk kapacitása általában 25-30 percre elég, így nem lehet megúszni a tankolást. Ez egészen pontosan autócserét jelent, merthogy ez a megoldás gyorsabb, mint bármilyen töltés. Így a pilótáknak két autójuk van, és amikor az egyikben már kritikus szinthez közelít a töltöttség, akkor kiállnak a bokszba és átülnek a „teletankoltba”. Ez már önmagában is kuriózum, de most még egy lapáttal rátesznek az izgalmakra a rendezők, hiszen ősszel pályára küldik a vezető nélküli versenyautókat. A Roborace bemutatta az előírásoknak megfelelő robotpilótás villanytorpedó első példányát. A 2017-es szezonban, márciusban pedig a Formula–E betétfutamában már egy egész robotmezőny versenyez majd.
 |
| A vezető nélküli mezőny első protoípusa a Roborace Daniel Simon |
