Van egy hely....

Semmire sem vágyott jobban a kilencéves Tóth Zelma egy saját gombboltnál. Ropogós parkettával, padlótól plafonig sorakozó apró fiókokkal, külön a gombnak, a csatnak, a fűzőnek. Válhatott volna belőle ugyan derék parókakészítő is, aminek a mamája szánta. Hogy mégsem így alakult, a dioptriáinak köszönheti. Azt pedig, hogy végül szociális munkás lett, a csöppet se súlyos végzetnek. [url=http://nol.hu/lap/arcok/lap-20090120-20090120-65]Úton[/url]- a nol.hu cikke.