Az interjúalany nem köntörfalaz, konkrét történeteken keresztül világítja meg, hogy miért menesztette a sikeredzőt, kik és miért távoznak az egyesülettől, köztük a legnevesebb, Nikolics, aki mint később kiderült, a lengyel Legiánál kap majd jóval több pénzt, mint a Videotonnál. (Hogy mennyi az annyi, az most is rejtve marad.) Garancsi úr szavaiból kiérződik a keserűség, s az a tiszteletre méltó vágy is, hogy a szurkolótábor értse meg, mit, miért tesz ő, s ennél bővebb körben az MLSZ, amelynek elnökségi tagja lett.
Tisztába tenni a magyar labdarúgást nem olyan egyszerű, mint egy újszülöttet, ezt a játékot nagyon is dörzsölt felnőttek játsszák, igaz, sokszor gyereknek nézve a drukkereket is. Drága mulatság, mondhatnánk, de inkább csak drága. Érzékelhetően Garancsi úr egy sportklub esetében létfontosságúnak tartja az átláthatóságot, a pénzügyi fegyelmet, a következetességet és még sok minden mást, amelynek hiánya mételyezi a hazai futballvilágot.
Ismerünk azonban egy másik Garancsi urat is. Ő az, aki üstökösként bukkant fel az üzleti világban, s már a kétezres évek elején a CD Hungary diplomataellátó privatizálásánál bábáskodott, potom pénzért megszerezve exkluzív budai ingatlanokat. Cikkek sora szólt akkoriban erről, mégis ment minden, mint a karikacsapás. Megy azóta is – a lendület, az étvágy, ha lehet még nőtt is. Milliárdosságához kellett érzék, tudás és tehetség, de hogy ez aktív kormányzati segítség nélkül nem ment volna ilyen zökkenőmentesen, az biztos.
Valamennyi tranzakciója mögött ott sejlik valamilyen segítő kéz, állami kapcsolat, amely betolja őt a biztos nyereséggel kecsegtető vételekbe,megrendelésekbe, támogatásokba. Ezer szállal kötődik a rezsimhez, amely nagyvonalúan kárpótolja a Videotonba fektetett milliárdokért. Ettől fogva pedig van ő, meg még néhány kedvezményezett és vannak mások, akik csak ácsingóznak különböző előnyök után, de a vállveregetésnél nem jutnak tovább.
Az elkaszált klubok tulajai ezért oly szomorúak és dühösek. Az igazságban bukkannak rá a sajátos igazságtalanságra. Ebben a szférában Garancsi úr nem annyira bőbeszédű. És azt sem érti, hogy hiába küzd a rendteremtésért, a tisztább viszonyokért az egyik oldalon, ha a másikon egy szarkupac tetején ül.
