Budapesten kívül Szegeden volt a legnépesebb az eddigi három tüntetés. A hármon háromféle közönség volt többségben. Az első ténylegesen a netadó bevezetése elleni tiltakozás volt – azon jelent meg a legtöbb fiatal. Mivel Orbán Viktor a netadó tervét visszavonta, egy részük a második tüntetésről már elmaradt. Az a demonstráció inkább az Orbán-rendszer elleni tiltakozásról szólt, arról, miért lenne szükséges Orbán hatalmának utcai megmozdulásokkal való megdöntése.
A harmadik megmozdulás – noha a főszervező ugyanaz a személy, az Együtt egyik szegedi aktivistája volt, és ő újfent Orbán rendszere ellen, az amerikai beavatkozást támogatva, európai uniós szankciókat követelve szólalt föl – ismét más közönség előtt zajlott, és másról is szólt. Hétfő este a Klauzál téren a szónokok közt és a tömegben is azok voltak többen, akiket a rendszerváltás kudarca miatti csalódottság vitt az utcára. Ők nem azt látják a legfontosabbnak, hogy az Orbán-rendszer valami egészen mást, önkényuralmi fordulatot hozott, hanem azt, hogy a fordulat újra elmaradt. Hogy hiába Orbán ígéretei, hiába a kétharmad, hiába a multik megadóztatása, az átlagember számára ugyanazok a zavaros évtizedek folytatódnak, amelyekről a miniszterelnök a Ludovikán beszélt, csak immár a harmadik ciklusában és ezúttal az ötödik éve az ő korlátlan hatalma alatt történik mindez.
Szegeden, a Kossuth-szobor tövében egy vörös lepedőt tartottak a magasba a tüntetés alatt: MUNKÁT, KENYERET! Hiába a közszolgálati sikerpropaganda, Orbán uralkodása alatt ugyanúgy nem szaporodnak, hanem fogynak a biztonságos, jól fizető munkahelyek, mint az 1990-es évek eleji mesterséges csődhullám óta bármikor. Minden kormány faragott valamit a munkavállalók jogaiból – Orbánék a munka törvénykönyve módosításával fejszével estek neki a maradéknak. Szóvá tették a szegedi szónokok, hogy Orbánék a választási ígéreteik ellenére cserbenhagyták a devizahiteleseket, amikor piaci árfolyamon forintosították az adósságot. De hozzáolvasták a Magyar Bankszövetség 2006-ban kiadott megnyugtató nyilatkozatát is, hogy az árfolyamváltozás nem jelent veszélyt a hitelt felvevő háztartásoknak. És persze: az ipari méretű lopásokat, csalásokat, azt, hogy mindezek minden látszólagos elszámoltatás ellenére következmények nélkül maradnak, sőt, az adóhivatal vált az adócsalás központjává.
