galéria megtekintése

Zárt levél a nagyasszonyhoz

Az írás a Népszabadság
2015. 05. 09. számában
jelent meg.


Megyesi Gusztáv
Népszabadság

Kedves Timike, elnézését kérjük, hogy bokros teendői közepette zavarjuk, de épp egy nagyszabású film forgatókönyvén dolgozunk, s a vége felé megakadtunk. Láttuk a napokban az egyik új magyar film díszbemutatóján adott interjúját, s megnyugvással vettük, hogy az Ön kedves férje, „Andy nagyon sok forgatókönyvet hoz haza. Tesztel engem: olvassam el, mi a véleményem, mit szeretnék beleírni, vagy mit írnék bele. Tök jó, hogy mindig kikéri a véleményemet.”

Ezt mi is így gondoljuk. Sőt, el is mosolyodtunk, amikor néhány amatőr magyar filmesnek, hogy most csak Szabó István, Gothár, Sára, Jankovics meg Makk Károly nevét említsük, savanyú a szőlő, s ahogyan utóbbi a lapunknak elmondta, nehezményezik, hogy Andy „hazaviszi a feleségével elolvastatni a forgatókönyveket, minket pedig senki sem kérdez meg, pedig nála jobban tudjuk, hogyan kell az amerikai dramaturgiába becsempészni némi magyarságot”.

Ön, aki annyit látott már eddigi életében, sőt még Arnold Schwarzeneggert is kerti partin, nyilván megérti problémánkat. Arról van szó, hogy amikor a forgatókönyvünk vége felé Szonja és Natasa elbúcsúznak Borisztól és Nyikolajtól, akik Napóleon ellen indulnak a háborúba, ahol aztán bekövetkezik a borogyinói csata, miközben Pierre Bezuhov a gondolataiba merül, hogyan köszönjenek el egymástól: Csá-csumi-csá vagy csak szimplán Csá? És jó-e az úgy, hogy Szonja azt mondja Nyikolajnak: „Üzenj majd!”, mire a férfi azt feleli: „Ha lesz térerő.”

 

A forgatókönyv alapjául szolgáló irodalmi mű címével, pláne szerzőjének a nevével most nem terhelnénk, csak annyit várunk, hogy kedve szerint írjon bele a történetbe, ami épp eszébe jut, mintha csak Andy kérne magától tanácsot. Annyit azért hozzátennénk, hogy a témát már mind az oroszok, mind az amerikaiak feldolgozták, de mindkét film szar lett. Tudnia kell azt is, hogy eredetileg személyesen Andyhez akartunk fordulni, de ő még soha nem készített művészfilmet, pláne irodalmi klasszikusból, így nem várhatjuk el tőle, hogy magas pozíciójában új kihívásokkal küszködjék. Itt jelezzük, hogy legújabb tervünk szerint újraforgatnánk a Casino című filmet is, amelyben természetesen az Önök jó barátja, Robert De Niro játszaná ismét a főszerepet, persze a mai idők elvárásainak megfelelően.

Ebből kifolyólag az új szkriptben nem az olasz maffia állna a háttérben, hanem a keményen dolgozó kisemberekért keményen dolgozó magyar kormány. Kérdésünk az volna, hogy amikor Andy hazamegy esténként, a kaszinóügyeket is meg szokta-e beszélni Önnel, netán Timike ötlete volt az is, hogy az új kaszinók tulajdonosai évi hétmilliárd forintos adókedvezményt kaphassanak, természetesen kizárólag azért, hogy több jusson az éhező gyerekeknek? S egyáltalán: hogyan fordulhat elő, hogy Andyn kívül még egy másik embernek is lehetnek kaszinói Magyarországon?

Végezetül hadd mondjuk el, hogy ismerjük az Ön rendkívüli szerénységét, amennyiben csakis azért ír bele a magyar filmek forgatókönyvébe, hogy „azokat még menőbbnek lássák a fiatalok”, ám azért ez a háttérbe húzódás már túlzás. Hiszen ha továbbra is ennyire rajta tartja a magyar film ütőerén a kezét, a filmtörténet olyan kiváló forgatókönyvíróinak nyomdokaiba léphet, mint például William Goldman, sőt itthon a kulturális tárcánál már azt is fölvetették, hogy mi volna, ha legközelebb Cannes-ba, Velencébe, Berlinbe stb. nem is magyar filmeket, hanem Önt küldené ki a szakma. Izgalommal várjuk válaszát.

A szerző az Élet és Irodalom munkatársa

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.