A találkozóra, amire Z. ráállt, exkluzív helyen, egy elegáns lakásétteremben került sor, ahol időről időre házi koncerteket is tartottak, puffonkénti húszezer forintos jegyárakkal. Z. nem késett el, a csoport tagjai, a forgatókönyvíró, a rendező és a látványtervező mégis alaposan benne járt már a haditanácsban.
– Fel kell rázni a baloldalt, mint egy koktélt – vágott bele a forgatókönyvíró. Z. a maga kezdetleges bármixeri ismereteivel arra gondolt, koktélja válogatja, de próbált nem fennakadni rögtön az első mondaton. – Nem számítanak olyan dolgok, hogy oktatás meg szegénység. Nem keltenek lelkesedést – folytatta a rendező. – A program se számít. Nevetséges, hogy a programpontok költségvetési hatásait számolgatják a kampányközpontban, miközben húsz ponttal vannak lemaradva a kormánypárt mögött!
Z.-t meglepte, milyen jól értesültek, ez ugyanis szó szerint így zajlott. Volt egy megérzése azzal kapcsolatban, most mi következik. Lesz benne üveg és macskakő – borítékolta magában a folytatást.
– Be kell zúzni a kirakatüveget! – vette át a szót a látványtervező. – Bingó! – mosolyodott el Z., amit a trió az egyetértés jeleként értelmezett. – Nekünk nem sok személyes problémánk van, megélünk most is. De mindig benne voltunk a dolgok sűrűjében. A Karizmapártot a saját fegyverével lehet megverni. – Úgy értitek, egy karizmatikus vezetővel? – igyekezett mielőbb tisztázni Z. – Ez tényleg még soha senkinek nem jutott eszébe. Viszont nem úgy van, hogy valakinek vagy van karizmája vagy nincs? – vetette fel az elméleti lehetőséget.
– Ez a mi szakmánk – intették le Z. akadékoskodását szinkronban a hármak. – Ha most elmondjuk neked a szakmai múltunkat – Z. ezen a ponton rémült meg –, rájössz, hogy bárki ismeretlenből vezetőt tudunk faragni! – felelték szinte kórusban.
– Jól értem, hogy ti ismertek is egy ilyen Ismeretlent? – terelte a lényegre a szót a jó ideje feszengő Z. A hármas egyöntetűen bólogatott. Abban maradtak, hogy az Ismeretlen Z. véleményét is kikéri majd. Addig teljes titokban tartják az ügyet. Z. nem nagy meggyőződéssel vállat vont: miért ne?
Hetekkel később Z. egy újságíró haverjával ült le a kéthavonta esedékes kávéjukra. Javában tárgyalták a szokásosan tragikomikus helyzetet, amikor az újságíró egyszer csak a következővel állt elő: – Most meg egy ismeretlen vezetővé jelölésével akarnak előállni. Tudjuk, hogy ki az, holnap meg is írjuk. Nem ez lesz élete legjobb napja.
Z. le volt sújtva. Ha már konspirálni se tudnak, akkor mindennek vége. Hogy véletlenül se kelljen reagálnia, szembenézett inkább a csésze alján összegyűlt zaccal.
