A Saul fia című film nem tűri a címkézést. Akik holokausztfilmként azonosítják, nem veszik észre, hogy az alkotás szöges ellentéte mindannak, amit a zsáner megkövetelne. A soát feldolgozó művek kiindulópontjában mindig a közösség tagjaként élő ember áll, akit erőszakkal szakítanak ki addigi hétköznapi életéből, előbb megfosztják jogaitól, majd méltóságától is, és a lelkét hamarabb pusztítják el, mint a testét.
Itt azonban a film kezdetén megismert hétköznapi élet a koncentrációs tábor felfoghatatlan valósága, a film végén megérkező halál így lesz az eddigi holokausztról szóló filmekkel ellentétben megnyugvás. Az alkotók, Nemes Jeles Lászlóval az élen, könyörtelenek a mű befogadójával. Ha Auschwitz az emberiség reménytelenségének a szimbóluma, nem adnak a filmben semmit, ami a legapróbb kapaszkodó, reménysugár lenne. A halottak neve és emléke is elpusztult, vágják végezetül a néző szemébe.
Ha az alkotás nem ad is okot a reményre, a film sorsa mintha kárpótolni akarna érte. Ezt a világ minden pontján érthető filmet Magyarországon, alapvetően hazai alkotók magyar pénzből hozták létre, és a mű önmagában elég erős, hogy ne csak zsűrik, de mozijárók előtt is bizonyítson. A Golden Globe-díj hírére hétfő reggel Orbán Viktor amerikai módra kiáltott egyet
a Facebookon, és mi csak csatlakozni tudunk: wow! Ha ebben az országban hagyják a tehetséget kibontakozni, akkor semmi sem elérhetetlen – vonjuk le a következtetést a kormányfővel.
