A DK-n kívül most már mindenki szóba kíván állni a neonácikkal. Azt mondják, az a milliós szavazótábor nyilván nem nácikból áll, a Jobbik által felvetett sok reális problémától sokan szenvednek, az elzárkózás nem vált be, „a Jobbik valódi arcát vitákban kell leleplezni”.
Bajnai szerint „a szélsőjobbról alkotott véleményük nem változott”. Ezek szerint most is áll, amit 2012-ben mondott: „A Jobbik vezetői, képviselői náci ideológiát képviselnek, ám a párt szavazóira, aktivistáira ez egyáltalán nem biztos, hogy igaz.” Vitára hívni csak a vezetőket lehet, Bajnai tehát nácival kíván vitatkozni, hogy leleplezze, ki is ő. Mintha az egyenrangú, szalonképes vitapartnerként való megjelenés nem épp a náciság még hatékonyabb álcázását szolgálná.
A történelem legsötétebb mozgalmai is reális problémákkal foglalkoztak, sok-sok reális problémáktól szenvedő embert vonzottak magukhoz. Ezen az alapon Hitlerrel, Sztálinnal és Pol Pottal is lehetne vitázni, ha élnének. Amúgy semmilyen érv és ellenérv előadásához nem kell sötét alakokkal szóba állni. A nyilvánosságban e nélkül is megjeleníthető minden, lehet reagálni, érvelni és leleplezni. A hatóerő pedig nem attól függ, hogy az érvek és tények közvetlen vita keretében adatnak elő, avagy sem. Ellenben a vitahelyzet már önmagában megcáfolja azt, aki arról próbálja a publikumot meggyőzni, hogy a Jobbik olyan vészterhes nézeteket képvisel, melyeket normális politikus nem tekint vitaalapnak. A közvetlen vita üzenete az, hogy a résztvevők részei egy közös politikai rendszernek, azon belül képviselnek alternatívákat, s hasznosnak tartják, ha eszmét cserélhetnek és hathatnak egymásra. A vita üzenete a tartalmától függetlenül az, hogy a résztvevők normális, vállalható politikai erők. Pont ezt kívánja a Jobbik elhitetni magáról. Eddig sem sikertelenül, de lehet neki balról besegíteni, hogy még sikeresebb legyen.
