Vissza a Kutya-hegyre

– Szerinted ez a párbajosdi vicces? – kérdezte tőlem a párom, Jeva Ivanovna, amikor idáig ért az olvasásban.

–Miért, az vicces, hogy maffiózók kormányzás címén lopnak? – kérdeztem vissza.

El akarják venni a pénzünket, holott úgy rendelkeztem: halálom esetén a befizetett összeg a páromat, azaz Jeva Ivanovnát illesse. Nem pedig Orbán Viktort és üzlettársait. Ezt tiszteletben kellene tartani. Elvégre már Szent István is megszabta, hogy „kinek-kinek szabad legyen azt, ami az övé, a maga feleségének, fiainak és leányainak, szintúgy rokonainak vagy az egyháznak osztania és adnia”. A király joggal gyanakodhatott a törvényszegőkre, ezért hozzáfűzte azt is, hogy „az ő rendelését halála után se merje megbontani valaki”.

Erre fel itt ólálkodik körülöttünk ez a bizonyos Valaki, és le akarja nyúlni a pénzt. És még ezek merészeltek az alaptörvényük első mondatában Szent Istvánra hivatkozni. Most értem csak, hogy miért nem Szent Lászlóra. Másik nagy királyunk törvényei közt ugyanis az olvasható, hogy „ha szolgát érnek lopáson, és meg nem válthatja magát ára szerint, vágják le az orrát”. Mivel az országunkat mindenkor vezető urak és hölgyek a haza szolgái, a figyelmükbe ajánlom a Szent László által javasolt, szerencsére ma már idejétmúlt szankciót: ha a szolga másodízben fogatik meg, akasszák fel.

Tudom, ez erős, de az sem gyönge, hogy a Magyar Királyi Kormány első ízben fényes nappal kisajátított háromezer milliárd forintot, másodízben pedig a maradék 200 milliárdért nyúl a zsebünkbe. Ki kellene számolni, hogy a kommunisták által a termelőszövetkezetek számára elrabolt földek, erdők, szántók és szőlők értéke mai forintban mekkora summa volna. Elérné a 3,2 ezer milliárd forintot?

Mióta Kádár János eltűnt a tévéből, eltelt lassan harminc év, és újabban én vagyok az, aki sajgó szívvel nézi azt a régi kutya-hegyi dűlőt Eger határában. És én ütögetem a képernyőt, ha feltűnik rajta az a bizonyos Valaki.

– Mit vigyorogsz, te tolvaj?! –kérdezem tőle, és csak úgy kocog a gyűrűm az üvegen. Tipeg mellettem a tizenhét hónapos picur, hallgat, és már figyel.