Jó volt látni vasárnap este a felhőtlen örömöt a Szintagma téren ünneplők arcán. Nevettek, táncoltak, ölelték egymást, örültek annak, hogy végre a saját kezükbe veszik a sorsuk irányítását. Ám közben gyülekeztek a viharfelhők Görögország felett.
Boldogok a nemmel szavazók, mert azt hiszik (elhitették velük), hogy az EU és az IMF reformjavaslatainak leszavazása után könnyebb, reménytelibb élet vár rájuk. Nem leszünk gyarmat (ismerős?), nem leszünk rabszolgák, nincs mit vesztenünk: ilyesmiket nyilatkoznak a világ minden tájáról Athénba özönlő újságíróknak. Dehogy nincs mit veszteniük! Néhány nap, és a görög bankok kifogynak a készpénzből – hacsak az Európai Központi Bank nem segít. Néhány nap, és maga a görög állam is kifogy a pénzből – hacsak az EU–IMF-páros nem segít. Különben a béreket, a nyugdíjakat sem lesz miből fizetni, és összeomlik a bankrendszer. Ez is a függetlenség…
Látják a viharfelhőket Európában, és a görög népszavazás utáni első reakciókból világos, hogy pénzügyi-politikai tornádót az unió vezetői sem látnának szívesen. Igaz, a „ne hagyjuk magára Görögországot” kórusban jól felismerhető a „görögök nemet mondtak Európára, menjenek csak” kontraszólam is. Mindenesetre következik a válságtanácskozások és rendkívüli telefonkonferenciák újabb sorozata, s a nemzetközi hitelezők – akiktől oly nagy eufóriával búcsúztak a Szintagma téren – ismét a zsebükbe nyúlnak, méghozzá jó mélyen. Nem önzetlenül, hiszen az eurómilliárdok szigorú feltételekkel lesznek felpántlikázva, de hát tegye fel a kezét, aki kapott már milliárdokat feltételek nélkül.
