Logikus is lehet, hogy egyes állami költésekről, kötelezettségvállalásról költségvetési előirányzat nélkül, rendeleti úton dönthessen a kormány. Hatékonyabban lehet elkölteni a tervtől eltérő gazdálkodásban a felhalmozódott pénzeket, ahogy Lázár János indokolta az előterjesztését. Valójában, kétségünk sincs. Az állam gazdálkodásába is átültetik az ad hoc alapú kézivezérlést, amelyet a Fidesz 2010-ben elkezdett a törvényhozásban, majd folytatott az állami intézményrendszer szinte egészében.
Ennek következménye az egészségügy és az oktatás ismert állapota. Nem feltételezünk rosszat, elhihetjük, hogy a szándék nem a korlátlan költekezésre irányul, sőt jó. Csak hát a tény, hogy Lázár javaslatának csak az indoklásában szerepel, hogy a költségvetés főösszegét továbbra sem módosíthatja más, mint a parlament, a törvénnyé váló javaslat szövegében nem.
Tapasztalatból tudjuk, a Fideszben a törvény szelleme vagy a jogalkotó eredeti szándéka semmit nem számít, törvényjavaslataik nagy részének indokolása a papír mindent elbír-elv alapján született. Lásd: egyéni indítványra módosuló jegybanktörvény, amely láthatatlanná teszi számunkra a közpénz útját. Tapasztalat, hogy amit megtehetnek, meg is teszik. Miért befolyásolnák a kormány munkáját a minisztériumi előterjesztések, szakértői számítások? A kormányzati akarattal szembeni szakmai érvek e kurzusban bűnként tűnnek elő. Sajnos afelől sem lehet kétségünk, hogy a kézi vezérlés az állam gazdálkodásában is arra a szintre zülleszti a színvonalat, mint amilyet látunk az egészségügy vagy az oktatás területén. Ez sajnos szükségszerű.
