galéria megtekintése

Vezércselek

Az írás a Népszabadság
2014. 03. 25. számában
jelent meg.


Miklós Gábor
Népszabadság

Nem értek törökül, de azt értem, ahogy a török miniszterelnök elvarázsolja közönségét. Aztán elolvasom a szöveget is, amelyben Recep Tayyip Erdogan odavág mindenkinek.

Olyan közönséget nevelnek és növelnek, amely tapsol nekik, ha újabb idegen óriásokkal állnak ki csatára

Most éppen az internetet és hálózatait küldi el, semmisíti meg. Idegen érdekeket szolgálnak, támadják a török államot és a török embereket. Aki a török kormányt bírálja, esetleg firtatja a kormánypárthoz közeli mutyikat, idegen ügynök. Rosszat akar a töröknek, nem kíván új repülőteret, bevásárlóközpontot, hidakat, semmi jót, amitől az egyszerű töröknek könnyebb lesz, amitől felemelheti a fejét. Amerikában, Franciaországban bezzeg tisztelik a törvényt.

 

Az már nem tartozik a közönségre, hogy ott nincs olyan törvény, amely tiltaná, hogy leleplezzenek korrupt politikusokat.

Erdogan ideges, mert a hét végén választásokat tartanak országában. Kiderülhet, hogy népszerűségének vége. És ez egy demokráciában (Törökország demokrácia!) a vég kezdetét jelezheti. Ezért Erdogan kiszolgálja táborának vallási buzgalmát és nemzeti lelkesedését.

A hasonló helyzetben lévő politikusok képtelenek abbahagyni a feszültség növelését, meglenni újabb és újabb ellenségek nélkül. Olyan közönséget nevelnek és növelnek, amely tapsol nekik, ha újabb idegen óriásokkal állnak ki csatára.

Erdogan egy év alatt támadta Washingtont, Brüsszelt, a nemzetközi nagytőkét, Izraelt és más sötét erőket és hazai csatlósaikat. Ezek mind rosszat akarnak a töröknek, meg akarják őket alázni, el akarják venni a büszkeségüket.

Erdogan nem kivétel.

Az oroszok büszkeségét védi Vlagyimir Putyin is. Most éppen azzal, hogy az egykori cári, majd szovjet birodalom újjáépítését ígéri. Előbb a Krím, aztán netán jöhetnek egyéb elcsatolt részek. Az orosz elnök uralmának majd másfél évtizede alatt sikeresen építette újjá – nem az elveszített rendszert, de – a félelmet a külvilágtól, az ellenségektől. Ehhez az kellett, hogy lebontsa a szabadságok korábban létrejött gyengécske rendszerét.

Tudjuk az irodalomból: az emberek a kenyérért és a biztonságért cserébe lemondanak a szabadságról. Putyin e mellé még odatette a nemzeti nagylét reményét is. Ezért is kell odacsapni az engedetlen ukránoknak, akik nem akarják az ő Euroázsiai Unióját.

Putyin sikerének egyik záloga a szinte totális médiauralom. (Erdogan erre nem számíthat, és nem rendelkezett vele Hugo Chávez, a népszerű venezuelai vezér sem. Az ő diktatórikus populizmusa ráadásul legalább segített sok szegénynek.)

A török vezér-miniszterelnöknek ugyanolyan nagy tábora van, mint magyar kollégájának. Mindketten védik országukat a külföldi szemektől, amelyek zavarják a bennfentes, haveri üzleteket, a vezérek gyarapodását. Ha ezeket támadják, kiderül: a nemzet van veszélyben.

Táboruk jó része kitart, mert fél a változástól, már megszokta, hogyan kell alkalmazkodni az épp hatalmon lévő családhoz. Ismerik a jelszót, tudják: egy a tábor. És nekik is jut talán valami.

Ha más nem, rezsimorzsa a visszaszerzett nemzeti dicsőségből.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.