Legutóbb októberben támadtak meg magyar mentőst munka közben, de az összes tavalyi eset rá sem fér oldalainkra. Az erőszak a mindennapok része a mentősök életében – de messze nem ez a legnagyobb veszély, ami munka közben éri őket. A rendszertelen életmód, az éjszakai műszakokban elfogyasztott rengeteg kávé, a sokszor lerobbant járművekben megtett kilométerek ezrei mellett ott vannak – természetesen – maguk a krízisek, amelyekhez kivonulnak: a vér, a fájdalom, a roncsolt testek, az emberi brutalitás és a halál, vagyis mindaz, amit ép lélekkel legfeljebb elviselni lehet, megszokni nem.
Hogy a szakadék széléről visszarángatott, mindenkinél jobban teljesítő országunkban az államnak miért éppen a mentősök veszélyességi pótlékán kell spórolnia, azt talán egyedül Selmeczi Gabriella univerzális magyarázatával lehetne megindokolni: csak. Aki szerint a mentőzés veszélytelen (ahogyan állítja a kormány), az sem balesetet, sem mentőautót nem látott még közelről. Nem kívánjuk, hogy a döntéshozóink mielőbb pótolhassák ezt a mulasztást. De... A kormány a tűzoltók pótlékaival is szeret szórakozni: a közelmúltban a gépjármű-vezetői kiegészítést vonták meg tőlük, a Fidesz szerint a tűzoltás sem veszélyes munkakör.
