Van az a bizalmi szint, amikor semmi nem számít. Nincs az a lézerblokkoló, londoni út, folyamatosan gyarapodó ingatlan vagyon és offshore-hálózat, valamint haveroknak osztott félmilliárd, esetlegesen szakmai hiba, illetőleg az ezeket leplezni próbáló hazugság, amely megrengetné a székhez fűződő jogot. A fontos posztot betöltő jó pártkatona biztos lehet abban, hogy nem engedik el a kezét. Az ugyanis, hogy odadobják-e koncnak, nem attól függ, mit tett (el). A kérdés mindig az, jól helyezkedett-e.
A profik ezt tudják. Már nem is leplezik, és tagadni sem próbálják. Nincs pironkodás. Vége az oknyomozásoknak is. L. Simon László és köre arra sem vette a fáradságot, hogy leplezni próbálja az önpénzosztást. Nincsenek az ügyben unokatestvérek, szomszédok, bonyolult céghálók és furmányosan kiírt pályázatok. Nincs mit feltárni.
Az érintettek egyszerűen az élet természetes velejárójának mondják, hogy övék minden pénz, mert övék a döntési hatalom. Egyszerűen bevallják, hogy csaltak, loptak meg hazudtak is, aztán csinálják ugyanezt ugyanígy tovább.
