galéria megtekintése

Veszedelmes viszonyok

10 komment


Megyesi Gusztáv

Azt írja Dömötör Csaba, a Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára Szabó Szabolcs ellenzéki képviselő írásbeli kérdésére válaszolva, hogy „természetesen a miniszterelnök semmilyen viszonyban nem áll vagyontárgyakkal, így Mészáros Lőrinc vagyontárgyaival sem”.

Itt nem részletezendő okok miatt nem nagyon olvastunk újságot az elmúlt hetekben, sőt, nem is tévéztünk, így hosszú perceken át néztük bután az államtitkári választ, vajon mi lehet mögötte, milyen viszonya lehet vagy nem lehet az össz­magyarság első emberének ilyen vagyontárgyakkal. Aztán megkerestük a képviselői kérdést, ami ha lehet még lényegre törőbb, s benne van a mai ellenzékiség lényege: „Milyen kapcsolatban áll Ön Mészáros Lőrinc vagyontárgyaival?” – kérdezi Szabó képviselő a kormányfőt, ami azért jó kérdés, mert megfogja a profi politikust is; nem véletlen, hogy a kormányfő nem is vállalkozott a válaszra, hanem lepasszolta a kérdést a beosztottjának.

Azt kellene most már csak tudni, hogy Szabó képviselő, úgy is mint kormányváltásra készülő honatya milyen választ várt a kormányfőtől. Megmondom magának őszintén, hogy Lőrinc barátom vagyontár­gyait nagyon kedvelem, gyakran dicsérem őket, fényképem is van róluk, és ha csak tehetem, meghívom őket egy pofa sörre, mert tényleg derék, becsületes vagyontárgyak. Vagy épp ellenkezőleg: a miniszterelnök bevallja, hogy ki nem állhatja felcsúti földműves barátja vagyontárgyait, a vagyontárgyak ugyanis egyszer megsértették, s azóta nem fogadja a köszönésüket, s amikor nem látja senki, beléjük rúg, sőt, le is köpi őket.

 

A Magyarországon élő ember természetesen pontosan tudja, hogy Szabó képviselő Mészáros Lőrinc strómanságára célzott, miszerint a vagyona nagy része nem is az övé, hanem Orbáné és családjáé. Továbbá, hogy egy percig se várt választ a miniszterelnöktől, főleg nem beismerőt; a kérdést kizárólag azért tette fel, hogy nyoma maradjon a jegyzőkönyvekben, s a közvélemény újólag hallhasson a miniszterelnök és a Mészáros Lőrinc közötti több, mint gyanús gazdasági kapcsolatról. Ezzel az erővel azonban sokkal egyszerűbb lett volna azt kérdeznie, hogy Miniszterelnök úr, Mészáros Lőrinc tényleg az ön strómanja? S akkor a válasz is hason­lóan egyértelmű: nem. (Vagy: igen, s most, hogy Ön lebuktatott engem, le is mondok.)

Most következhetne az általánosítás, hogy épp az ilyen kérdések bizonyítják, hogy a parlament kisebbik karéja is képes a kormánypártihoz hasonló mellébeszélő kommunikációra. Amit most már olyan magas színvonalon űz a kormánypárt, hogy az ellenzéknek nehéz lesz lépést tartania vele. Példának okáért szerdán avatták fel a Szigetvár ­1566-os védőinek tiszteletére emelt szoborcsoportot a legendás várban, s az eseményen részt vett Áder János köztársasági elnök mellett a horvát államfő és a török miniszterelnök-helyettes is. Az eseményen Áder élete retorikai csúcsteljesítményét nyújtotta: képes volt a beszédében úgy dicsérni a magyarok helytállását a betolakodókkal szemben, hogy közben egyetlenegyszer sem ejtette ki száján azt a szót, hogy török vagy oszmán; ergo a vendégek szemében a magyarok száznegyven éven át ismeretlen hódítók rabigájában senyvedtek, sőt, a mai napig nem tudni, hogy például kiket győzött le Dobó István.

Elképzelni is szörnyű, mi lett volna, ha Áder esetleg mégis megemlíti a törököket, mint történelmi tényt. Erdogan elnök tán azonnal hazánk ellen fordul rettentő seregével, pár hét se kell hozzá és Buda vára tornyán félholdas zászlót lenget a szél.

A szerző az Élet és Irodalom munkatársa

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.