galéria megtekintése

Veszedelmes viszonyok

Az írás a Népszabadság
2014. 10. 02. számában
jelent meg.


Aczél Endre
Népszabadság

H a valaki bele akar tekinteni a közel-keleti politika sötét bugyraiba, elég szemügyre vennie, mi folyik Irakban, Szíriában, továbbá milyen alkupozícióba helyezte magát az Egyesült Államok és Irán. A játszma sokszereplős, van benne geopolitikai térnyerés, kibékíthetetlennek tűnő vallási ellentét (szunniták síiták ellen), a lehető legbrutálisabb terror és egy csomó sunyiskodás.

Példának okáért. Nem csak Kerry, amerikai külügyminiszter, Hollande francia elnök is úgy tett, mintha nem tudná: a síitizmus „apostolai”, az irániak védték meg az iraki kurdokat attól, hogy az Iszlám Állam (IS, ISIS, ISIL) névre hallgató martalócbanda a gyáva és züllött iraki hadseregtől elrabolt amerikai fegyvereivel lerohanja az iraki kurd autonómiát, sőt, akár bevonuljon Bagdadba. Ehelyett arról beszéltek, hogy Iránra „szerep vár” – holott ezt a szerepet már eljátszotta.

Irán a maga rettegett Forradalmi Gárdájával alapjában azért fordult az IS ellen, mert az szunnitákból verbuválódott. Ezzel máris a szemünk előtt „korunk paradoxonja”. Az Egyesült Államok egy egész szunnita koalíciót toborzott – főként öbölbeliekből, a szaúdiakkal az élen – az IS ellenében, bizonyítandó, hogy az Amerika-barát „jó szunniták” a saját kezükkel csapják le a „rossz szunniták” fejét.

 

De ez a koalíció egy fikarcnyit se ér, ha másért nem, hát azért, mert a szunnita szaúdiak éppen a síita Iránban látják az ősellenséget. Komolyan gondolják, hogy azt az Iránt, amely a síiták által kormányzott Irak és Szíria legfőbb gyámolítója, ki lehet iktatni a játékból? Irán nem mellék-, hanem főszereplő. A színfalak előtt és mögött hetek óta folyik egy kegyetlen alkudozás Amerika és több más nagyhatalom, valamint Irán között. Noha látszatra csak az iráni atomprogram korlátozása a tét, a perzsák egy pillanatig sem csináltak titkot belőle, hogy „valamit valamiért”. Szemben azzal a rendíthetetlen izraeli követeléssel, hogy számolják fel valamennyi nukleáris létesítményüket, ők kitartanak amellett, hogy békés célú urándúsításhoz legyen joguk. Ha van, beszállnak az IS elleni harcba. (Miért nem a NATO-tag törökök? – kérdezem én ártatlanul. Hát mert ők kurdokat nem fegyvereznek fel...)

Irán mai vezetői, élükön Róhani elnökkel levetkezték az Ahmadinezsad-korszak beteges Izrael-ellenességét és antiszemitizmusát. Amerikával 35 éve tart a nemszeretem viszony, de Róhani az első államfő, aki ki merte mondani: az ellenségesség „nincs kőbe vésve”. Egyszóval Irán alkut akar, de nem semmiért. Akkora befolyása van az IS által fenyegetett bagdadi és damaszkuszi kormányra (plusz a libanoni Hezbollahra), hogy – ha már egyszer az IS korunk pestise – ki kell vele egyezni. A jelek szerint erre egyedül Izrael képtelen. Netanjahu szemében az IS leverése csatanyerés, az Iránnak tett nukleáris engedmény: háborúvesztés. Azoknak, akiket illet, el kell dönteniük: mi a fontosabb? Végtére is az amerikai, francia, brit gépek nem az iráni nukleáris létesítményeket, hanem az IS állásait bombázzák. Talán eldöntetett.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.