H a valaki bele akar tekinteni a közel-keleti politika sötét bugyraiba, elég szemügyre vennie, mi folyik Irakban, Szíriában, továbbá milyen alkupozícióba helyezte magát az Egyesült Államok és Irán. A játszma sokszereplős, van benne geopolitikai térnyerés, kibékíthetetlennek tűnő vallási ellentét (szunniták síiták ellen), a lehető legbrutálisabb terror és egy csomó sunyiskodás.
Példának okáért. Nem csak Kerry, amerikai külügyminiszter, Hollande francia elnök is úgy tett, mintha nem tudná: a síitizmus „apostolai”, az irániak védték meg az iraki kurdokat attól, hogy az Iszlám Állam (IS, ISIS, ISIL) névre hallgató martalócbanda a gyáva és züllött iraki hadseregtől elrabolt amerikai fegyvereivel lerohanja az iraki kurd autonómiát, sőt, akár bevonuljon Bagdadba. Ehelyett arról beszéltek, hogy Iránra „szerep vár” – holott ezt a szerepet már eljátszotta.
Irán a maga rettegett Forradalmi Gárdájával alapjában azért fordult az IS ellen, mert az szunnitákból verbuválódott. Ezzel máris a szemünk előtt „korunk paradoxonja”. Az Egyesült Államok egy egész szunnita koalíciót toborzott – főként öbölbeliekből, a szaúdiakkal az élen – az IS ellenében, bizonyítandó, hogy az Amerika-barát „jó szunniták” a saját kezükkel csapják le a „rossz szunniták” fejét.
