galéria megtekintése

Végtelen vonatok

Az írás a Népszabadság
2015. 09. 04. számában
jelent meg.


Miklós Gábor
Népszabadság

Lehet, hogy hamarosan valóban megtalálják a föld alatt rejtőző kincseket a lengyelek. Lehet, hogy soha nem. Nem, mintha nem lehetnének még valahol bányákban, barlangokban, tavak mélyére süllyesztve náci kincsesládák. De ez a legutóbbi történet túl sok ellentmondást hordoz magában. Egy helybeli lengyel férfi azt állítja, hogy ő réges-régen ismeri a lelőhelyet, mert egykor egy német vasutas megmutatta neki. De amikor elkezdett erről beszélni, titokzatos telefonhívásokat, fenyegetéseket kapott, puskás civilek zörögtek az ajtaján. Kik voltak? Rejtőzködő nácik, a kommunista állambiztonság? Titok. Mindenki tud a kincsről és soha nem találják meg. Mint a mesében.

Évtizedek óta írnak a náci aranyvonatokról, bizonyos mozzanatok kiderültek a magyar zsidóktól, a magyar bankok széfjeiből elrabolt kincsekről, amelyek végül amerikai kézben kötöttek ki. Vagy más aranyvonatokról, amelyekről a kincs többsége visszakerült az eredeti tulajdonosokhoz, így a Magyar Nemzeti Bankhoz. A lényeg nem a kincsek utaztatásában van, hanem a rablógyilkosságban.

Könyvtárnyi irodalma van annak, hány országot raboltak ki a nácik. Megszállt államokat és szövetségeseket (mint Magyarországot) is. A belga kormány Franciaországba menekítette az ország pénzének aranyfedezetét. Ezt a kollaboráns Vichy rendszer kiszolgáltatta Hitlernek. És a görögök náci kirablása? A mai napig erről beszélnek ott. A nácik kirabolták Európát, kirabolták a megszállt országokat. Megfosztották vagyonuktól a zsidókat is. Németországban, Ausztriában, majd a többi államban. Ezzel a rabolt pénzzel finanszírozták a háborút. A zsidóság elpusztítását is. Aztán a kitört aranyfogakból pénzelték a további tömeggyilkosságot. Az arany egy részét – pár szerelvény lehetett – a hullarabló náci vezérek Svájcba, más semleges országokba menekítették.

 

A mai napig rendezetlen az elrablott műkincsek ügye is. Azoké is, amelyeket a Vörös Hadsereg rabolt el hadizsákmányként Magyarországról, s őriz ma az orosz állam titokban valahol, ki tudja miért? Hány vonat lenne teli ezekkel az értékekkel? Mondhatnánk, kit érdekelnek a kincsek, a tárgyak, mi ez a megsemmisített életekhez képest? De nem kell elfeledkezni a tárgyakról sem. Megtalálásuk ugyan nem változtat a szörnyűségeken, nem állít helyre eredeti állapotokat, de legalább valami a megfelelő helyre, az örökösökhöz jut.

Örkénynél a háborúnak nincs vége, amíg egyetlen anya is várja vissza a fiát. Hetven évvel azután, hogy a fegyverek elhallgattak, a dolgok még biztosan nem tértek vissza otthonukba, az emlékek még nem rendeződtek. Népek vélik, hogy nekik elégtétellel tartozik a sors, vagy egy másik ország. Jó lenne hát, ha mégis előkerülne valami Lengyelországban. Ha nem is fizetné ki a lengyel államadósságot, de talán egy lépéssel közelebb jutnánk a háború végéhez.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.