Magyarország sem kivétel, sőt. Miközben a honvédelmi tárca büdzséje 2009-ben még a GDP 1,31 százalékát tette ki, tavaly már csak 0,7 százalék volt. Igaz, az idén valamivel jobb lehet a helyzet, ha a honvédség megkapja azt a 241 milliárdot, bár ezt a múlt esztendőben is kilátásba helyezték, majd elvontak 36 milliárdot.
Nem meglepő a szakvélemény, mely szerint szinte védtelen az ország egy külső támadással szemben. Ezt a HVG-nek nyilatkozva állította tavaly februárban a felszámolt pécsi tüzérdandár egykori parancsnokhelyettese. Szerinte „akár egy olyan rövid határszakaszon is, mint az ukrán-magyar, minimum százezer fős haderőre van szükség egy állóképes védelem kiépítéséhez”.
Ezzel szemben arra sincs esélyünk Kovács Gyula szerint, hogy a magyar hadsereg egy esetleges támadás esetén a NATO-erők megérkezéséig feltartóztassa az ellenséget.
Amikor ezt mondta, még fel sem merült annak a lehetősége, hogy épp Ukrajnában fegyveres összetűzések lehetnek. Csaknem bizonyos, hogy ez a konfliktus Magyarországot közvetlenül nem érinti, de érdemes elgondolkodni azon: hadseregünk milyen módon járulhatna hozzá területi integritásunk megőrzéséhez? Honvédségi források szerint a 26 ezer hivatásosból nagyjából háromezer a bevethető katona.
A nagyrészt még a Varsói Szerződés idején rendszerbe állított haditechnikai eszközök állapota pedig egyenesen siralmas.
Voltak látványos akciók, megújult a légierő, de még mindig egy amerikai anyahajón is több vadászgép van, mint amennyi a teljes hazai Gripen-flottában. A területvédelemhez elengedhetetlen tüzérség felszerelése elavult, a légi támogatáshoz szükséges helikopterek száma elenyésző, harckocsiból meg egyetlen zászlóaljra való maradt.
Hozzáértők azt mondják, hogy nem területvédelemre kell berendezkednünk, mert ellenséges támadás esetén úgyis számíthatunk a NATO segítségére, csakhogy itt kölcsönösségről lenne szó. És nemigen tudni, hogy egy fegyveres konfliktus esetén mi mit tudnánk hozzátenni a közös képességekhez, hiszen a második Fidesz-kormány idején a honvédségnél semmilyen érdemi fejlesztés nem történt. Hacsak nem tekintjük annak, hogy – zömében szolgálati nyugdíjasokból – felállították az önkéntes haderőt.
Vélhetően Rasmussen óhaja nálunk pusztába kiáltott szó marad. Már csak azért is, mert kormánytól kormányig ígérik: majd egyszer eleget teszünk a NATO kívánságainak, és a védelmi kiadások elérik a GDP két százalékát, amit a szövetség jó ideje szorgalmaz. A pillanatnyi cél 1,4 százalék – 2022-re…
