Földesi Gyula, a Fidesz választókerületi elnöke szórólapon fordult hozzám mint „Tisztelt Pesterzsébeti Polgárhoz”, és ezt írta: „Vannak, akik beszélnek a problémákról és vannak, akik megoldják. Örömmel tájékoztatom, hogy az Illatos úti telephelyen tárolt közvetlen környezeti veszélyt jelentő hulladékot a kormány gyors intézkedése nyomán elszállították. A lakosságot érintő vészhelyzet megszűnt.” Megtudhattam, hogy a többi vegyi anyag elszállítására közbeszerzést írtak ki, a szükséges pénzt a kormány biztosítja.
Olvasóink szombati cikkünkből tudják, hogy az összes szennyező hulladék kb. öt százalékát, a méreganyag húsz százalékát szállították el, a folytatáshoz egy fillért sem biztosítottak a jövő évi költségvetésben, az erre irányuló ellenzéki javaslatokat mind leszavazták. A problémákból ennyit is azért oldottak meg, mert voltak, akik a hatalom akarata ellenére beszéltek és beszélhettek róla. Éveken át. Sokáig úgy tűnt, hiába tépik a szájukat. Az illetékesek sokáig cáfolták, hogy lenne a kormánynak valami sürgős teendője az Illatos úton, és hogy létezik egyáltalán az a vészhelyzet, melynek megszüntetésével most, alaptalanul bár, de dicsekednek.
Amiről nincs szó, az nincs. Ha a kutya ugat, akkor a karaván vagy halad tovább a szakadék felé, vagy sem. De ha nem ugat, nincs esély. A szólásszabadságban a félrevezetés és a leleplezés szabadsága egyaránt benne van. A szó, mint a régi dalból tudjuk, veszélyes fegyver. A fegyverkezési lehetőségek egyenlőtlenek, de ahol nincs diktatúra, ott senki sem egészen fegyvertelen.
