Van igazság

Nyilván a válaszok elégtelensége miatt még nem kell megküldeni monitorokkal az ablakokat. De azoknak, akik 2006-ban a tévé székházánál békésnek látták a tüntetőket, akiket a felháborodás vitt oda, s csak néhány fékevesztett okozta a botrányt, amely nem hiteltelenítette a protest mozgalmat, nincs okuk az ellenkezőjét feltételezni most sem. Hiszen tízezrek demonstráltak békésen, s kevesen rongáltak.

De nem csupán a jobboldalnak kell kitalálnia, mi a mondása, hanem a tüntetésesztétáknak és a közleményellenzéki pártoknak is. E spontán szerveződő és működő mozgalmak ugyanis nem előírások alapján üzemelnek. Nem úgy van, hogy kimegy a doksi, letöltik az újságírók a .doc-ot, aztán kitiltakoztuk magunkat. Nem úgy van, hogy márkás ruhában felvonuló ifjak Jó napot kívánokkal! köszöntik egymást, majd a demonstráció-slágerlista szerint elkiabálják a rigmusokat, hogy végül beüljenek a közeli étterembe diskurálni arról, milyen jogelméleti dilemmákra mutat rá az esemény, s a rendőrség hogyan akadályozhatta volna meg, hogy berepüljön a sok billentyűzet az ablakon.

A valóság nem ilyen, mert vannak benne változók, mint például érzelem, düh, tömegpszichózis okozta féktelenség. Ettől függetlenül a felháborodottak többsége tudta és tudja majd ma is, hol a határ, hogy nem szabad átlépni a vonalat, amelyet emberek épségének veszélybe sodrása jelent. Az erőszakmentesség ugyanis nem csupán eszköz, hanem cél is. Ugyanakkor keveset ért az ellenállás természetéből, a mozgalomból és a reményvesztettségből az, aki még mindig ideális forgatókönyvet és totális fegyelmezettséget vár el minden résztvevőtől, s a rongálók miatt nem hajlandó meglátni a több tízezer közös üzenetét.

Ami az: van igazság.