Különben is, mást lát (mást akar látni) a nyaraló. Az Akropolisz még mindig csodálatos, a környék turistacsalogató üzletei és vendéglői hangulatosak. S noha Athénban tényleg keveset kell gyalogolni, hogy reménytelenül lepusztult házakat, szívszorító szegénységet lásson az ember, erre már nem tévednek a fényképezőgéppel felszerelt külföldiek. A belváros bezárt, bedeszkázott boltjait ők sem tudják ugyan elkerülni, de azok mellett gyorsan el lehet haladni.
Megszorítások ide, fizetés- és nyugdíjcsökkentések oda, a görög szigetek továbbra is káprázatos látványt nyújtanak. A turizmus jól működik (muszáj is jól működnie, Görögország bevételeinek tetemes részét adja), gyönyörű kék a víz, finomak az ételek. Az idelátogatók aligha beszélgetnek az athéni nyugdíjassal, aki a Financial Times című napilapnak azt mesélte: a nyarat a krétai családi házban tölti, mert a szigeten olcsóbb az élet. Az ennivalót a konyhakert és a rokonok tyúkjai adják, így tovább tart a nyugdíja is, amelyet az elmúlt öt évben összesen nyolcszor, immár közel a felére csökkentettek.
A turistákat legfeljebb az érdekelné, ha nem eurót, hanem (ismét) drachmát kellene a pénztárcájukba tömködniük, mielőtt görög vakációra indulnak. Ettől azonban nem kell tartaniuk. A médiában persze örökzöld téma a görögök kiűzése az euróövezetből, csakhogy ez nem Görögország, hanem elsősorban az Európai Unió kudarca lenne. Hogy az európai integráció visszafelé is tud haladni? Erre körülbelül akkora az esély, mint a görög szigetek kiárusítására, amit egyébként a német sajtó volt szíves ajánlani, bevételnövelés jeligére.
Apróbb nyaralászavaró tényezők jöhetnek közbe csupán, igaz, ezek is inkább Athénban, nem a tengerparton. Általános sztrájk, kormánypárti vagy kormányellenes tüntetés (igen, kormánypárti is volt, amíg a görög szavazók még elhitték, hogy Alekszisz Ciprasz képes kiutat kínálni a válságból), könnygázas csetepaté, gumibotos „Le az EU-val, le az IMF-fel!” balhé.
Egyszóval, tessék bátran Görögországban nyaralni, süt a nap, és a teraszok tényleg tele vannak. Nem, nem lehangolt, búsongó emberekkel, ők valószínűleg otthon maradnak; a görögök előszeretettel mondják magukról, hogy az életkedvüket nem könnyű letörni, és szeretnek a mának élni.
Ma nagy baj van. De jó idő. Isten hozta Hellászban!
