Még előtte voltunk a migránsoknak szentelt frankfurti Merkel–Hollande-találkozónak, amikor a „befolyásos emberek lapja”, a londoni Financial Times felfedett olvasói előtt egy nem épp kézenfekvő összefüggést. Forrásnak de Maiziére német belügyminisztert használta.
Merkel kormányának ez a CDU-s, tehát kereszténydemokrata tagja találta mondani a múlt héten, hogy a szabadon átjárható schengeni határok (mint amilyen Magyarországé Ausztriával és Szlovákiával) „nem tarthatók fenn örökké”, ha az unió képtelen egyezségre jutni egy reális (megvalósítható) menedékpolitikáról.
Úgy éreztem, ez fenyegetés. A német belügyminiszter természetesen nem gondolt, nem gondolhatott arra, hogy a határok légneművé tétele nyugat-európai országok között megszűnhet. Csak arra – bár ezt nem mondta ki –, hogy ha valaki kivonja magát a menekültek befogadásának közös európai tervéből ( kvóták – ennél jobbat ma sem tud senki), az számíthat arra, hogy amit addig „schengeni határnak” gondolt, a továbbiakban nem lesz az.
Az osztrák–magyar határon bevezetett osztrák szigor már erre vall. Csak az hiányzik nekünk, hogy az a határ, amit eddig baj és okmány nélkül átléphettünk, a továbbiakban kellemetlen várakozások színhelye legyen! Maiziére után jött Fabius, a francia külügyminiszter: „Képeseknek kell lennünk arra, hogy üdvözöljük azokat az embereket, akiket politikai okokból üldöztek el a hazájukból. Minden (uniós) országnak kötelessége ez. Franciaország, Németország és mások megtették, de amikor azt látom, hogy bizonyos országok nem fogadják be ezeket a csoportokat, akkor azt mondom: botrány.” Fabius a magyar–szerb határon emelt pengés szögesdrótot találta botrányosnak.
