galéria megtekintése

Valami Dánia

21 komment


Hargitai Miklós

A dán parlament megszavazta, hogy a jobban eleresztett menekülteket mostantól megszabadítják az értékeiktől és a készpénzüktől az ellátásuk fejében (egészen addig, amíg dolgozni nem kezdenek, mert utána már saját magukat kell eltarta­niuk – Dániában alapelv, hogy ennek a pillanatnak minél előbb el kell érkeznie).

Innen nézve úgy tűnik, hogy a dánok megelégelték a végtelen menekültáradatot, és a politikusaik mostantól megpróbálnának érvényt szerezni a társadalmi elvárásoknak, amiben nyilván van némi igazság, de nem sokkal több, mint amennyit a távolság torzít a képen.

A valóság ugyanis az, hogy Dániában nincs migrációs krízis, és menekültből sincs sokkal több, mint a jelenkori európai menekültválság előtt. Az ország lakosságának nagyjából a tíz százaléka bevándorló, és a döntő többségük régebben érkezett, valamilyen mértékben már integrálódott a helyi társadalomba. A dán nemzet ezen a téren az első tapasztalatokat még a palesztin menekültekkel szerezte. A szociális munkások ma is érezhető megrökönyödéssel mesélik, hogy a sokgyerekes famíliák patriarchái maguknak mindig külön szobát követeltek a menekültszálláson, és kevésbé izgatta őket, hogy hova helyezik el az asszonyt a gyerekekkel, mert odahaza így szokás: ha sok van, akkor jut mindenkinek, de ha kevés, akkor első a családfő.

 

A praktikus dánok ezen, meg a feleségekre is gyakorta kirótt testi fenyítésen nem csupán megbotránkoztak, hanem elkezdték felvilágosítani a jövevényeket (a jogaik mellett) a fogadó ország szokásairól, az egyenjogúságról, a női jogokról és a meg nem engedett viselkedésformákról, aminek meg is lett a foganatja, mindez azonban csak mellékszál. A fősodor ugyanis az, hogy a dán menekültpolitika lényege évek óta a „Ne gyertek ide!" üzenet sulykolása. Erről szólt korábban az az ötlet, hogy le kell dolgozni az ellátás költségeit, és ez a központi magja a legújabb parlamenti döntésnek is.

Magában a társadalomban sem a menekültellenes, sem a „migránssimogató" attitűd nem szembetűnő, inkább az igazságosságra való törekvés érződik: a bajban lévőknek szívesen segítenek (lehetőleg még odahaza), és a befogadás intézményrendszere, a felzárkóztatás segítése, a diszkrimináció kiszűrése is korrektül működik azoknál, akiknek a veszélyeztetettségéről meggyőződtek. Mindez ráadásul politikai oldalaktól független: most ugyan jobboldali (értsd: erősen USA- és Izrael-barát) koalíció kormányoz, de változtatás nélkül viszi tovább az előző baloldali (ugyanilyen külpolitikai orientációjú) kormány menekültügyi programját. És a dánok – ez személyes tapasztalat is – egyáltalán nem rettegnek az ország iszlamizálódásától, vagy attól, hogy a mecsetek kiszorítják a templomokat, mert pontosan tudják: Dánia az ő országuk, és mindenkinek, aki ott él, az ő törvényeiket kell betartania.

Hogy ilyen a közhangulat, abban persze sokat segít, hogy a törvénytisztelet arrafelé nem egy marginális kisebbség rétegigénye, hanem kvázi államvallás – de ez már tényleg egy másik történet.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.