Manuel Valls francia miniszterelnök valóságos gyújtó hangvételű beszédet mondott a francia nemzetgyűlés előtt, amelyet többször megszakított a parlamenti frakciók lelkes tapsa és éljenzése. Beszédét még a jobboldali pártok is történelminek minősítettek. Az ülés egyperces néma csenddel kezdődött a párizsi terrorakciókban elhunytak emlékére, és a parlamenti képviselők spontán módon elénekelték a Marseilles-t. Erre 1918 óta nem volt példa.
Az egyik francia kikötőből kifutó Charles de Gaulle repülőgép-anyahajón elmondott beszédében Francois Hollande francia elnök ígéretet tett a nemzeti haderő létszámának csökkentéséről született döntés felülvizsgálatára, és felhívta a figyelmet arra, hogy ott kell megvívni a terrorizmussal a küzdelmet, ahol az felüti a fejét. Ha kell, az országhatárokon túl, ha kell, azokon belül. A párizsi terrorakciókat követő határozott fellépését a francia sajtó elismerő szavakkal méltatta.
Szerintük Hollande most vált igazán Franciaország elnökévé, dacára annak, hogy a francia társadalom egyes szegmenseiben továbbra sem számít népszerűnek.
Angela Merkel német kancellár Berlinben, a Brandenburgi kapu előtt, a német belpolitika főszereplői előtt Európa és Németország egységének fontosságáról beszélt. David Cameron brit miniszterelnök pedig Barack Obama elnökkel tárgyalt Washingtonban a kialakult új helyzetről, korábban pedig arról beszélt, hogy örülne egy korai népszavazásnak a britek uniós tagságáról. Mindeközben a brit sajtó arról közöl írásokat, hogy Európa lényegét érte támadás.
Az európai vezetők politikai fókuszában ezekben a hónapokban tehát nem Magyarország, hanem a földrész biztonságának, szabadságának, demokratikus berendezkedésének megőrzése áll. Így aztán aligha hihető, hogy a Magyarországon kialakult helyzet komolyabb súllyal kerülne terítékre a fontosabb uniós tárgyalások alkalmával. Ennélfogva a német kancellár látogatása sem valószínű, hogy a magyar belpolitikai helyzetre koncentrálna. Ha a közismert nézetkülönbségek mégis szóba kerülnek majd, azokat a diplomácia szabályainak megfelelően, négyszemközt és roppant udvarias formában vezeti majd elő Angela Merkel. Szóval érdemes lehűteni a kedélyeket. Nem Merkel oldja meg a demokratikus Magyarország legfőbb feladatát, Orbán rendszerének megbuktatását.
Minden marad tehát a régiben? Ezt nem feltétlenül állítanám. Bár továbbra sincs készen az alternatíva, mely a Nemzeti Együttműködés Rendszere után kivezethetné az országot a Fidesz-kormányzat által előidézett válságból, Nyugaton – Washingtonban, Brüsszelben és persze Berlinben – azt is látják: a rendszer maga a válság legfőbb előidézője; ha valaki meg akarja szüntetni a káoszt, amely a kormány intézkedései miatt egyre nagyobb veszéllyel fenyeget, akkor Orbán rendszerét kell megváltoztatnia. Személyek cseréje, intézmények átalakítása ma már kevés, az irány kell megváltozzon, méghozzá gyökeresen.
Iránymutatóvá az válik, ami nem Angela Merkel, hanem Vlagyimir Putyin látogatása után következik majd. Az első vizitet tekinthetjük a Nyugat tesztpróbájának, ám ennél az orosz elnöké sem csekélyebb jelentőségű. Nézzük, mire számíthatunk.
A Nyugat tudni akarja, hogy Orbán jól megértette-e az amerikai és az európai, egyre inkább azonos tartalmú üzenetet. Nem azt, hogy elutasítják az orbáni bel- és külpolitikát, ez eddig sem volt titok a magyar miniszterelnök előtt, hanem hogy vége a pávatáncnak.
Putyin is tudni akarja, hogy Orbán túl jól sikerült felajánlkozása az oroszoknak milyen valódi tartalommal bír. Számíthat-e arra, hogy Orbán hosszú távon is kiszolgálja majd azokat az érdekeket, amelyek a Kreml Európa-, illetve Amerika-ellenes politikáját vezérlik, vagy megmaradnak a beváltatlan ígéretek?
Mind Merkel, mind Putyin egy olyan Budapesttel szembesül majd, mely az előbbitől túl sokat vár, az utóbbitól pedig egyre kevesebbet akar. Mindkét vezető értékelheti majd a felé irányuló érzelmeket, melyek Merkel esetében kissé tolakodóak lesznek, Putyin esetében viszont nagyon is elutasítók. Érzékelhetik majd azt is, milyen légüres térbe került a miniszterelnök, nem védve, hanem kiárusítva országa érdekeit; és szembesülhetnek azzal a vakmerő reménytelenséggel is, mellyel a magyarok ma saját jövőjükbe néznek. Tanulságos lesz ez az út mindkét vezető számára.
A szerző a Demokratikus Koalíció elnöke
*
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
