A modern, demokratikus államnak három jellegzetessége van: 1. fellép közhatalomként; 2. pénzt ad közfeladatokra, közmecénásként jár el; közgazdaságilag befolyásol, pályáztat, ösztönöz; 3. politikai partnerként együttműködik, színteret ad és szolgál. E három vonás kiegyensúlyozott, rugalmas összhangot feltételez. Itthon a diszfunkció a jellemző.
|
| Marabu / Népszabadság-grafika |
1. A közhatalmi állam jogot alkot és alkalmaz, ha a közjót általánosan, egységesen, feltétlenül szavatolni kell; ha tiltani, kötelezni, korlátozni, szankcionálni muszáj. Ám az új jog hátrafelé nem működik (visszamenőlegesen, negatíve tilos is), előre pedig sokszor felesleges után- vagy próbalövés. Egyedi igényre normatív válasz (lex akárkicsoda!) alapjaiban hibás; jogalkotói joggal való tudatos visszaélés. Túltermelési válságban a jogalkotás (mint gyakran szükségtelen, aránytalan, néha kriminális eszköz). A törvények sora kapkodó, gyakori a korrekció. Silány minőségben, kellő alapok és feltételek nélkül, középkori manufaktúrában készülnek a jogszabályok, melyeket alkotójuk sem tisztel. Európai normát, honi alkotmányos elvet, háttértanulmányt számon kérni hiábavaló. A jogbiztonság, a kiszámíthatóság, a normavilágosság ritkán jut érvényre. Sem az írott, sem az alkalmazott jogban nincsen elég minőség, alaposság, belátás.
A közhatalom gyenge a jogérvényesítésben is. 80 százalék körüli index jelzi azt, amikor a polgár nem lát kivetnivalót a jog megsértésében, kijátszásában. A másét elítéli, a sajátot felmenti. Megelőzésről, hatékony felderítésről, utógondozásról, mediációról szó van, de tett alig lesz belőlük. Ha az ideális állapot 100 százalék volna, a közhatalmunk nívója kb. a 15-20 százalék táján totyog. Papíron ütős, hatékonynak ígért, ám a gyakorlatban háromesélyes. Tisztességes ellenőrzési, felelősségi rendszer sincs hozzá.
2. Normális országban a közügyek megoldásának rendes módja, hogy a jó célokra pénzt adnak, a kedvezőtlen törekvéseket pedig nem betiltják, hanem gazdaságilag megterhelik, diszpreferálják. Technikái jók: nyitott pénzalapok, támogatások, projektek, pályázatok, adókedvezmények, társfinanszírozás, egyéb ösztönzők; illetőleg közgazdasági hátrányok, közteherformák és más, objektív fizetnivalók. Így juttatja kifejezésre az állam, hogy adott körben nem akar túl sok veszélyt, kockázatot, szennyezést, malőrt látni. Pl.: hódít a „szennyező fizet"-elv; vele addig ösztönöznek, amíg a megelőzés vagy az alternatív mód gazdaságossá válik. Honi megoldásuk felemás. Nem csupán kevés az idejutó pénz. Nagyobb – szemléleti – gond, hogy a hatalom megigéz és tolvajjá tesz sokakat. Meg kell mutatni, hol lakik az isten; közben üt és ül az arcátlan (f)osztogatás. A pénz útja átláthatatlan: ideértve a közbeszerzési visszaéléseket (és visszaosztásokat), a nagypolitika bundáit, a korrupciót, a protekciót. Többet érne a közjog helyett a civiljog: az egyenjogúság és mellérendeltség, a tulajdonos és a jó gazda valós érdeke s a felek fair szerződése. A közügyek fele nyerhetne így megoldást (a mai 25-30 százalék helyett). Beruházás, fejlesztés, térségi kiegyenlítő szerep, társulás, mecenatúra mehetne így jobban. Riasztó ellenpélda több uniós operatív program; típushiba az MMA.
3. A törvénynek, a közhatóságnak mindenki alárendeltje. Pénzes paktumot kötni nem mindenkivel kell és lehet. Politikai, szakmai, üzleti, érdek-képviseleti stb. partnerként együttműködni, kompromisszumra jutni, bölcsen politizálni viszont létérdeke annak, aki demokráciában kíván sikeres lenni. Ilyenkor már a magas állami tisztségviselő csupán első az egyenlők között. Nem alattvalóit, hanem választóit és partnereit szólítja meg. A civil társadalom ellenőrzi a hatalom birtokosait, nem fordítva. Számadással tartoznék és lecserélhetőséggel fizet a választott demokrata: az ő dolga alkalmat, fórumot, színteret teremteni a civil kapcsolatokhoz (ami nem üres PR). Hitelesen élje meg: ezen a pályán ő a gyengébb fél. Európa demokratái a feszültségek, elégedetlenségek zömét alázattal megelőzik, minimalizálják; a bajok közel harmadát kiszűrik. Nálunk a sértő lekezelés dívik.
Amilyen az állam, olyan a joga. Teljes, államfilozófiai mélységű fordulat, modernizáció kell majd. A demokratikus jogállami, eurojogi, polgárbarát helyreállítás feltételez olyan együttes, stratégiai tennivalókat, mint a dereguláció (jogi gyomtalanítás), decentralizálás (a helyi közügyek helyi megoldása) és szubszidiaritás (helyénvalóság, fair megosztás a közfeladatokban szintek, szervek között); több területen deetatizálás (a túltengő, nem adekvát állam leépítése), depolitizálás (a független intézmények felszabadítása a gyámság alól). Eurojog: egyezménytisztelet, szolidaritás. Polgárbarátság: mivel a vezéri ethosz gagyi ajánlat. A lényege: etessük a lovakat, hogy majd a verebeknek is leessék valami. Leesett?
A szerző alkotmányjogász
