Az írás a Népszabadság
2014. 06. 03. számában
jelent meg.
A pénteken eltemetett Jaruzelskit nemcsak a politikailag vele egyívású másik exállamfő, Aleksander Kwasniewski méltatta, hanem a jelenlegi jobbliberális lengyel elnök, Bronislav Komorowski is.
Az állami temetés legyen (szinte) néma
Mit tehet „a nemzet egységét” kifejező államfő, ha a nemzetet megosztó elődjét kell búcsúztatnia? Mit tehetne egy temetésen? Méltatja. És ezzel a nemzet egysége helyett annak megosztottságát fejezi ki.
Komorowski már kamaszkorában a rendszer ellen tüntetett, 19 éves korában már letartóztatták, antikommunista aktivista, tüntetésszervező, szamizdatos sok-sok éven át. Ő, mint bárki más, személyesen túlléphet bármilyen sérelmen, találhat méltatnivalót egykori ellensége és rabtartója életében, vagy elbúcsúzhat tőle, mint Isten gyarló teremtményétől. De amit egy államfő államfőként mond, azt az állam mondja! Az a hivatalos verzió. És így fájhat nagyon sokaknak, így koptathatja a köztársaság hitelét: az én államom ellenem beszél.
A hivatalos méltatás elégtétel azoknak, akik Jaruzelskiben a honvédő harc katonáját tisztelik, akik úgy vélik, hogy a még rosszabbtól mentette meg az országot, amikor 1981-ben bevezette a hadiállapotot, akik méltányolják a békés rendszerváltásban való közreműködését.
No de a többiek? Jaruzelski részt vett 1945 után a lengyel függetlenségért harcoló antifasiszta csapatok szétverésében. Ő vezette honvédelmi miniszterként a lengyel csapatokat 1968-ban Csehszlovákiába, ő hajtotta végre példás alapossággal a gyalázatos rasszista tisztogatást, a zsidótlanítást a lengyel hadseregben, (többek között) az ő katonái lőttek agyon tüntető munkásokat 1970-ben, és ő vezette be a pártállami törvényeket is fölrúgva 1981-ben a hadiállapotot, mely sokak halála, rabsága, emigrációja és pályatörése árán néhány évvel elodázta az ország népének elsöprő többsége által gyűlölt hatalom összeomlását.
Nagyon sokaknak lehet hát súlyos oka rá, hogy a tábornok állami méltatása sértse. Akkor is, ha a legvérmesebbek kivételével visszatartja őket a tapintat attól, hogy egy temetésen tüntessenek.
Emlékeznek még, milyen kínos formában nyilvánult meg a mi országunk megosztottsága a mi megosztó kormányfőnk, Horn Gyula temetésén? Hiszen az sem normális, hogy egy állami temetésen a hivatalos szónok belerúg a jelen lévő exállamfőbe, a tömeg pedig egy másik megosztó miniszterelnök, a jelenlegi ellen tüntet.
Sólyom László, amikor megtagadta Horn kitüntetését, érzékenységeket sértett és érzékenységeket képviselt. Ez utóbbiakat sértette meg a szónok Sólyom személyén keresztül a temetésen, ahol a célpont nem védekezhetett.
A mi nagyon megosztott országunkban minden volt és jelenlegi állam- és kormányfő megosztó személyiség. És valamennyien halandók. Ha az állam nem akar részes lenni a megosztásban, akkor semmit mond. Illetőleg annyit, amennyit általános részvevő szavakkal, politikai, történeti értékelés nélkül mondani lehet. Az állami temetés legyen (szinte) néma. Aztán mindenki méltassa és búcsúztassa a halottait szabadon a hivatalos kereteken kívül.
