Pótó János azt mondja, hogy akiről, amiről nincs közmegegyezés, arról „nem lenne szabad köztéri szobrot, emlékművet állítani. Sem most, sem tíz év múlva.” Ha ez így van, akkor pluralista demokráciában nem létezhet köztéri szobrászat.
A pluralista demokrácia annak (f)elismerését jelenti, hogy a társadalom különböző nézeteket képviselő csoportokból áll, szabad társadalomban mindenki képviselheti és terjesztheti a nézeteit, a kisebbségi véleményközösségeket nem kényszerítik a többségi álláspont elfogadására, a hatalom nem demonstrálja, hogy az ő álláspontja a normális, az attól eltérő pedig abnormális.
Semennyi idő nem elég ahhoz, hogy különböző szemléletű emberek ugyanúgy szemléljék a történelmet. Akár a tíz, akár a tízezer évvel ezelőttit. Az emberiség eredetétől a rómaiakon, Attilán, Decebálon, Szent Istvánon, a felvilágosodáson, a francia forradalmon, Deákon, Tiszákon, Károlyin, Bethlenen, Horthyn, Kádáron és a világtörténelem számtalan egyéb korszakán és személyiségén át Bajnai Gordonig minden és mindenki megosztja a társadalmat, aki, ami egyáltalán érdekes. Ami a történelemből a közgondolkodásban eleven, azért eleven, mert nyitott jelenbéli kérdésekhez kapcsolódik. Ami kapcsolódik, arról a nyitott, jelenbéli kérdésekre adható válaszok szerint különböző véleménycsoportok különbözőképp vélekednek, ami pedig (még vagy már vagy egyáltalán) nem kapcsolódik, az iránt nincs is közérdeklődés.
