Üzenet a lufiban

De ennél is nagyobb próbatétel, hogy ez az első olyan demonstráció a hermanosok nyílt levelének publikálása óta, amelyben az Orbán-kormánnyal torkig lévő „többiek" támogatására nem számíthatnak a tanárok. Persze biztos odamennek szülők, akik teát osztanak vagy aláírást gyűjtenek, esetleg segítenek fát ültetni, illetve szemetet szedni (további ötletek a tiltakozók honlapjáról), de jellemzően nem lesznek ott az egészségügyiek, a buszosok, a nyugdíjasok, a világból kiüldözött ellenzékiek. Ott lesznek viszont a közszolgálati és TV2-s kamerák, és bizony darabra meg fogják számolni, hány tanárt látnak hány iskola előtt, és az mennyi az összesenhez képest. Amiből az is következik: ahogy Orbán Viktor viccnek vette Pukli István felszólítását a bocsánatkérésre, úgy a kormány is igyekszik majd bagatellizálni a demonstrációt és a végtelenségig próbálja szabotálni a 12 pontról való tárgyalást.

Mozdonypedagógusoknak hívta tizenöt évvel ezelőtt megjelent könyvében azokat a tanárokat Báthory Zoltán, a később szitokszóvá züllesztett Nemzeti alaptanterv atyja, akik maguk is „tevékeny és innovatív részesei voltak a reformnak – mert unták a csukaszürke egyengondolatokat és egyenkörülményeket". Több elvesztegetett évtized és a Fidesz–KDNP fafejű dúlása kellett ahhoz, hogy megint legyenek mozdonypedagógusaink. Fontos, hogy ne szakadjon le mögülük, sőt egyre hosszabb legyen a szerelvény. Fontos, hogy támogató közösség várja őket az állomásokon, és fontos az is, hogy ne térjenek le a sínről, továbbra is tegyenek meg mindent a kitűzött céljaikért. Ismételjük át: az esélyteremtő, igazságos, korszerű tudást nyújtó magyar iskoláért. Ahol van egyszerűbb módja is a hatalommal való kommunikációnak és a jobbító szándék érvényre juttatásának, mint a léggömberegetés.