galéria megtekintése

Utolsó birkahodály

Az írás a Népszabadság
2015. 03. 07. számában
jelent meg.


Megyesi Gusztáv
Népszabadság

Nem hiszünk a fülünknek. Miközben újabb hírek érkeztek a miniszterelnök jó barátjáról és harcostársáról, Mészáros Lőrinc felcsúti polgármesterről, miszerint most már ásványvízkutakat és töltőüzemet is felvásárolt, az általa elnökölt futballakadémia pedig újabb kétmilliárd forintnyi állami támogatásból építhet fűthető edzőpályákat, szóval ezenközben Ferenczi Krisztina a Klubrádióban említett egy apróságot.

Arról van szó, hogy miközben a miniszterelnök jó barátja, harcostársa stb. erőteljesen terjeszkedik, „Mészáros Lőrinc ügyvédje képes arra, hogy odatelefonáljon, hogy mikor ér véget a hagyatéki tárgyalás a meghalt juhász után, mert addig az ezernyolcszáz négyzetméteres hodályra nem tud jelzálogot tetetni”. Tudnivaló, hogy Ferenczi Krisztina éveken át járt Mészáros Lőrinc birodalmába, hogy megírja a felcsúti (országos) közállapotokat. Neki köszönhető, hogy az ország megismerte Váradi András juhászembert, aki egymaga vette fel a kesztyűt Mészáros Lőrinc ellen, hogy aztán polgármesterjelöltként máig tisztázatlan körülmények között közlekedési balesetben veszítse életét a választás előtti éjszakán.

Mi eddig úgy tudtuk, hogy Mészáros Lőrinc kitűnő keresztény ember, akiben van irgalom a juhászok és egyéb mihaszna fajzatok iránt, s aki a meggazdagodott gázszerelők eleganciájával tud megbocsátani az ellene vétkezőknek. Ebből kifolyólag már épp arról készültünk cikket írni, hogy amikor Mészáros Lőrinc hírét vette ellenfele halálának, meggyászolta földijét, akivel egykoron jóban voltak, utána pedig nemhogy segélyt nyújtott az elhunyt özvegyének, de gondoskodott két kamasz lányának a taníttatásáról is; többszörös milliárdosként ez tőle a minimum.

 

Így gondoltuk ezt, s a lehető legkomolyabban. Nemcsak azért, mert Mészáros Lőrinc egyenesen egy filantróp, aki képtelen elviselni maga körül a szociális feszültségeket, hanem mert azt hittük, csak van ennyi esze. Nem is arra gondoltunk, hogy aki ennyire dúsgazdag, az ne perelje alattvalóját holmi birkahodályért, a halála után is sürgetve az ügymenetet, hanem hogy ő maga és vállalkozásai már régóta az önkény és a gátlástalanság szimbólumai, mondhatnánk úgy is, hogy sikerült magát országos megvetés tárgyává tenni. Viszont van temérdek pénze, azzal pedig lelkeket lehet vásárolni, jótékonynak és nagyvonalúnak látszani, könnyeket csalva az emberek szemébe. Meg a sajátjába is, mert azért főszerepe volt abban, hogy a juhászember tönkremenjen; az úri osztály emberemlékezet óta jótékonykodással szokta megnyugtatni a lelkiismeretét. De nem. A falu öt és fél millió forintot gyűjtött a juhászember özvegyének a megsegítésére, Mészáros Lőrinc egy fillért se adott, s a temetésre se ment el.

Megjegyezzük, az új magyar úri osztály is épp így viselkedik, kisstílű és pökhendi: nem hallani nagyvonalú, békebeli gesztusokról, amelyekkel legalább azt hazudnák, hogy nyugodjatok meg, jó gazdáitok vagyunk, birkák, már rég nem viszi haza senki kis lábaskában kegyelmeséktől a vacsorát, minthogy kegyelmesék a maradékot inkább kidobják; a juhászemberek és hasonlók tömege immáron nemcsak zavaró körülmény, de ellenség.

Háború van, és a hodály még nem a miénk. Amíg pedig meg nem szereztünk mindent az utolsó hodályig és szögig, addig harcolni fogunk. Hodály nélkül nem ér semmit a rengeteg állami földbérlet és sertéstelep, trafik- és bolthálózat, hotel, halastó és szódaüzem, a fél Gellért-hegy kivájása, az évenkénti egymilliárd forintos osztalék, és hodály híján tán még a miniszterelnökünk is megvetően néz ránk.

A szerző az Élet és Irodalom munkatársa

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.